Zsizsikek mentik meg Afrika tavait

Egy tíz évvel ezelőtt megkezdett kísérlet eredményei alapján mára beigazolódni látszik a kutatók reménye, mely szerint két zsizsikfaj menti meg a nyugat-afrikai Benin gazdaságát. A zsizsiklárváknak a biológiai védekezésben akkora szerepük lehet a jövőben, hogy 20 év alatt 260 millió dollárt takaríthatnak meg a kis országnak.

A Neochetina eichhorniae és a Neochetina bruchi láváival korábban már folytak ígéretes kísérletek, de csak mostanára vált bizonyossá, hogy a rovarok képesek felvenni a harcot az afrikai tavakat sújtó félelmetes vízinövényekkel.

Az eredetileg dísznövénynek ültetett, Dél-Amerikából származó vízijácint (Eichhornia crassipens) az elmúlt évtizedekben ugyanis kiirthatatlanul ellepte a nyugat-afrikai tavakat. Hatalmas halpusztulást okozott, megbénította a hajóforgalmat és a több millió dolláros befektetést igénylő kotrógépek gyorsaságát is felülmúlta növekedésével.
Ahogy a növény nő, úgy tűnnek el az őshonos fajok és az algák, melyek nem kapnak elég fényt a sűrű jácintszőnyeg alatt.

Amikor a 19. század kertészei Brazíliából Afrikába vitték a gyönyörű virágjáról híres vízijácintot, bizonyára nem gondolták, hogy néhány év múlva elvadulva több, mint 50 országban fog hatalmas gondokat okozni.

A víz tetején lebegő jácintszőnyeg kevesebb, mint két hét alatt képes duplájára nőni és olyan sűrű, hogy a halászatot és a vízi közlekedést szinte lehetetlenné teszi. Ezen kívül kitűnő búvóhelyként szolgál a krokodiloknak, veszélybe sodorva a vízhordókat.

A legnagyobb probléma mégis az, hogy a vízijácint "kivonja" a vízből az oxigént és ezzel növeli a tavak savasságát. Lelassítja a folyók sodrását is és ezzel nő a lerakott hordalék mennyisége és gyorsul az eliszaposodás.

Az 1980-as években Nigéria közel kétmillió dollárt fektetett be olyan gépekbe, melyekkel le lehet "aratni" a vízijácintot - teljesen eredménytelenül. A gyomirtó szerek sem bizonyultak hatékonynak, mert más növényeket is elpusztítottak és szennyezték a vizet.
A sok hiábavaló próbálkozás után a kutatók végre eljutottak a két zsizsikfajhoz, melyek kizárólag a vízi jácintot fogyasztják és az ellepett területeket 90%-al képesek csökkenteni.

Benin kísérleti területként szolgált; mielőtt a zsizsikeket 1991-ben és 93-ban szabadon engedték, 9 falu 320 lakóját kérdezték ki a vízijácintokról. Az eredmények pedig mára már igen biztatóak: a zsizsikek szaporodnak és olcsóságuk miatt több száz milliót spórolnak meg évente az országnak.

Természetesen a világ második legnagyobb tava, a több, mint 69 ezer km2-es Viktória-tó sem kerülte el a jácintinváziót; a 90-es évek közepére már a tópart több, mint 80%-át elfedte a virágszőnyeg. Itt 1993-ban engedték el az első zsizsikeket.

Mint minden biológiai védekezésnek, a zsizsikek betelepítésének is meglehetnek a veszélyei, erről azonban a kutatók egyelőre mélyen hallgatnak. Hogy a betelepített rovarok mennyire fognak beleszólni a helyi ökoszisztémába, nem tudjuk; ha azonban egyes madárfajok például korábbi táplálékforrásaik helyett áttérnek a zsizsik-étrendre, akkor elképzelhető, hogy más rovarfajok (netán a betegségeket terjesztő szúnyogok?) gyorsabb szaporodásnak indulnak majd...

Kapcsolódó cikkeink:
Mákszemnyi katicák a fenyőkért
Génpiszkált rovarok a kártevők ellen
Fény derült a szentjánosbogarak titkára
Keresőkutyák helyett darazsak
Kicsi de erős... - hangyainvázió Kaliforniában