Vadállatok a rács mögött

Színvonal alatti vadállatbemutatók százai láthatók szerte a világon; a hátsó udvari állatsereglettől a "menedékhelyekig" és a kocsival bejárható parkokig. Ezek legtöbbje olyan címekkel büszkélkedik, mint megőrzés, idomítás, vagy fajok megmentése. Az útszéli és utazó állatkertekben azonban borzasztó visszaélések történnek a foglyul ejtett vadakkal.

Vásári mutatvány vagy veszélyes kedvenc? A kismajom is hordozhatja halálos herpesz B vírust.

Ezek az intézmények "üzemanyaggal" látják el az évente sok milliárd dollárt hozó egzotikus, ritka és veszélyeztetett fajokkal való kereskedelmet.
Az állatokat rendszerint nevetségesen elégtelen körülmények között tartják, és folyamatosan olyasmiket kénytelenek elszenvedni, mint pl. az elhanyagoltság, bántalmazás, alultápláltság, összeférhetetlen egyedekkel való összezárás, rossz klíma, és elégtelen állatorvosi ellátás. Az ingerszegény környezet és a korlátozott fizikai mozgáslehetőség következtében az állatok gyakran válnak levertté és abnormális, önpusztító viselkedést mutatnak, amit "zoochosis"-nak neveznek. Ezeknek a viselkedési zavaroknak a leggyakoribb tünetei a fel-alá járkálás, ringatózás, hintázás, karórágás, szőr és tolltépés, és az, ha az állat saját magát harapdálja.

A profitéhes állatkert-tulajdonosok folyamatosan tenyésztik az állatokat, így a "bájos kölykök" végnélküli futószalagon szolgálják ki a bámészkodó tömegek igényeit.

Két évtizedig Vicky és másik 4 csimpánztársa egy 3*3 méteres ketrecben szenvedett egy alagsorban, két kicsi ablak fénye mellett. Vickyt a képen - kiszabadítása után - épp vizsgálják; a táplálék- és napfényhiánytól és a depressziótól szőre teljesen kihullott...

Az öregebb állatokat gyakran kis ketrecben hagyják szomorkodni, vagy - amikor már nem tudják többé felhasználni - egyszerűen elintézik őket.

Az egzotikus állatok árveréseit sűrűn látogatják a lelkiismeretlen állatkereskedők, hiszen ily módon könnyen és jó pénzért megszabadulhatnak a nemkívánt állatoktól. Ezek a vad- és egzotikus állatok végül a kisállat-kereskedésekben, tenyészfarmokon végzik, vagy megölik őket bőrükért vagy egyéb szerveikért, esetleg "konzervvadászatokon" használják őket biztos zsákmányként.

Néhány állat, mint a tigrisek, oroszlánok és medvék - kölykök és felnőtt példányok egyaránt - többet érnek holtan, mint élve. A bőrök önmagukban 2000 - 20.000 dollárt hoznak, vagy még annál is többet. Teljes családokat mészárolnak le és tömnek ki hónapok alatt, aztán eladják őket 10.000 dollárért. Hogy elkerüljék a bőrök károsodását, az állatokat az elképzelhető legszörnyűbb módokon ölik meg. Jégszilánkokat nyomnak a fülükön keresztül az agyukba, nylonzsákot húznak a fejükre, vagy vízbefojtják őket.

Bölcsőrablók

A tigrist egy teherautó platóján ölték meg bőréért és belső szerveiért.

A kölyökállatokat kihasználják attól a naptól kezdve, hogy megszülettek. Az újszülötteket idő előtt elveszik anyjuktól, megfosztva őket a megfelelő táplálástól és azoktól a természetes szocializációhoz elengedhetetlen folyamatoktól, melyek a normális fejlődéshez szükségesek. A tigriseket, oroszlánokat és kaugárokat 5 napos korukban elszakítják anyjuktól és 2 hetes korukra karmaikat is levágják. Az anyaállatok heteket töltenek eltűnt kölykeik kétségbeesett hívásával. A vadonban a tigriskölykök három évig együtt maradnak az anyjukkal. A főemlős anyákat, akik ösztönösen védik a kölykeiket, gyakran kell nyugtatózni, az egynapos apróságokat elválasztáskor pedig pelenkázni kell és csak üvegből lehet táplálni. A medvekölykök természetes körülmények között anyjuk oldalán maradnak életük első két évében, de a tenyésztők elválasztják őket már egy hónaposan. Ezeket az ijedt, boldogtalan, fiatal állatokat gyakran ládába zárják és úgy szállítják keresztül az országon a vevőkig vagy hurcolják körbe cirkuszi mutatványként. Néhányuk nem éli túl a megpróbáltatásokat.

A vadon élő állatok ösztönös tudása értelmetlenné válik

Sue Pressman zoológus szakember és vadállat szaktanácsadó szerint azok az emberek, akik egzotikus állatokkal kereskednek, "úgy hatnak a vadállatok fejlődésére, mint a pornográfia terjesztői a szexuális fejlődésre." Ezeket a szánalmas attrakciókat gyakran olyan önjelölt hatóságok működtetik, amik nem rendelkeznek semmiféle gyakorlattal a vadon élő állatok szaporításában és gondozásában. Sokan úgy kezdik, mint hobbisták, akik pillanatnyi szeszélyből vagy hatásvadász ösztönöktől hajtva szerzik be az első néhány egzotikus állatot.

Többet ér holtan?

Hogy megváltoztassák az emberekben élő negatív képet az útszéli állatkertekről, a pénzhajhász tulajdonosok egyszerűen közlik, hogy fajmegőrző munkát végeznek. Tény, hogy ezek az emberek leggtöbbször semmit sem tesznek a vadállatok védelméért vagy természetes környezetük megmentéséért, és válogatás nélkül szaporítják őket, anélkül hogy odafigyelnének a gentetikai változatosságra, vagy hogy alkalmas helyet biztosítanának nekik. Amit az emberek ezektől a kiállítóktól tanulhatnak az nem más, minthogy hogyan viselkednek az állatok a fogságban, és, hogy elfogadható ha a vadállatokat hagyják unatkozni, szűk ketrecekben, egyedül, távol természetes otthonuktól.

A vadállat-kiállítók olyan hangzatos címekkel vezetik félre a közvéleményt, mint pl. "szövetségileg engedélyezett az USA Mezőgazdasági Minisztériuma (USDA) és az USA Belügyminisztériuma által" - ez jól hangzik, de semmi jelentősége. A "Szövetségi engedély" például gyakorlatilag bárkinek kiadható, aki kitölt egy kérvényt és befizeti az illetéket; így engedélyezik a vadállatok kiállítását, szaporítását és kerekedelmét.

AZ USDA kérvénye egy 3 oldalas formanyomtatvány, olyan kérdésekkel, mint név, cím, és az állatok nyilvántartása, de nincs benne semmi, ami a képzettségre vonatkozna. Az Animal Welfare Act, melyet az USDA tesz kötelezővé, csak minimális tartási szabályokat ír elő és szinte sosem szól egy állat lélektani szükségleteiről.

Az USA Fish & Wildlife Service (USFWS), a Belügyminisztériumnak az a csoportja, ami vásárlásra jogosító okiratot adhat ki a védett és veszélyeztetett fajokra. A tenyésztőüzemek azonban már annyira telítették a piacot ismeretlen eredetű "tigrisfajtáikkal", hogy az USFWS ezeket az állatokat egyszerűen kivonta a teljes szabályozás alól.

Néhány kiállító így olyan incidensek ellenére is megtarthatja engedélyét, mint a halálos állattámadások, veszélyes állatok szökése, az Animal Wildlife Act rendszeres megszegése, és illegális vadállat-beszerzések.

A katasztrófa ugrásra kész...

Ringo, a makákó egy fiatal lányt támadott meg Floridában

A Szibériai Tigris Alapítvány Ohioban úgy reklámozza magát, mint "nevelő és fejlesztő" környezet, ami hozzásegíti a közönséget, hogy "megtapasztalhassa az egyedülálló személyes kontaktust, és szemtől szembe találkozhasson egy teljesen kifejlett tigrissel, csak úgy, mint a kiskölykökkel."
A Szibériai Tigris Alapítvány, mint sok más, útszéli állatkert, körbevonszolja az állatokat iskolákba, kórházakba, vidámparkokba, és még esküvőkre is. Ez hát a "kulturális nevelő program", melynek célja, hogy "a látogatók arcán lévő mosoly" hozzájáruljon a tigrisek túléléséhez.

És amíg megfosztják őket körmeiktől, simogatják, kényeztetik, lovagolnak rajtuk, kefélik, egy ágyban alszanak velük, modellt állnak velük, porondra idomítják, és pórázon sétáltatják a tigriseket, ádázul követelik, hogy ne reklámozzák a nagymacskákat, mint házi kedvenceket. Ez a kritikán aluli, képmutató üzenet a védjegye a szélhámos állatvédőknek. Bárhogy is próbálják igazolni magukat, az embereket pontosan ezek a vadállat-tulajdonosok bátorítják az egzotikus állatok háziállatként való tartására.

Alan Green Animal Underworld című műve rávilágít, hogy öszesen csupán 250 tigris van az AZA által elismert 180 állatkertben. A "házikedvencként tartott" tigrisek számát azonban az USA-ban 7000-re becsülik.

Néhányukat ablak nélküli alagsorba zárják, másokat száműznek hátsóudvari összetákolt ketrecekbe, vagy őrként használják elit házaknál. A fogságban tenyésztett veszélyeztetett állatfajok olyan termékenyek, hogy a csalódott tulajdonosok, alig várják hogy megszabadulhassanak a nem kívánt macskaféléktől, és gyakran "ingyen jó otthonba"-hirdetéseket adnak fel az Animal Finder's Guide-ban tigrisekre és oroszlánokra.

Halálos találkozások

A hegyi oroszlánok divatos háziállatok; a képen látható Buffyt Jose Canseco baseballjátékostól kobozták el...

A veszélyes állatok fotózásáért és a velük létesített fizikai kontaktusért beszedhető pénz rendkívüli jövedelemforrás, ám gyakran komoly balesetekhez vezet. 2000 október 21-én egy 10 éves kisfiút lökött a földre és harapott meg a lábán egy tigris, miközben egy "közeli találkozáson" vett részt a Szibériai Tigris Alapítványnál. Hét hónap alatt az alapítványnál ez volt a 10. olyan eset, melyben tigris támadott meg látogatót.

1999 júniusában, egy ketrecbe zárt tigris megtámadott egy, a sterlingi szafariparkot látogató nőt, 1999 januárjában Kansasban pedig egy 5 hónapos tigriskölyök harapott torkon egy 5 éves kisgyereket a helyi vadállat-parkban. A kistigrist másnap megölték. 1998 júliusában egy nőt, aki fényképet akart készíttetni magáról egy bengáli tigrissel a kaliforniai Tenger Világa parkban, szétmarcangolta a nagymacska. Ugyanabban a hónapban egy 5 éves gyermek arcán kellett plasztikai műtétet végrehajtani, miután egy tigris megtámadta egy fotósátorban az észak-dakotai állami vásáron. 1997 augusztusában egy 13 éves lányt harapott meg egy tigris egy massachusettsi fotózáson. 1997 májusában egy tigris szétmarcangolt egy diákot egy útszéli állatkertben, Knox megyében, Tennessee államban. 1997 áprilisában egy leopárd megölt és részlegesen megevett egy nőt, aki az Oakhill Center for Rare and Engangered Species (Ritka és Veszélyeztetett fajok Oakhill-i Központja) látogatója volt Oklahomában. A leopárdot lelőtték.

Veszélyes kedvencek

A makákó majmok körülbelül 90%-a fertőzött herpesz B vírussal, ami a majmoknál viszonylag enyhe lefolyású, de az emberek számára közel 70%-ban végzetes. A makákók és más veszélyes főemlősök rendszerint megtalálhatók az útszéli és utazó állatkertekben. 1997 májusában egy makákó megharapott egy gyereket és egy tinédzsert egy üzlet reklámozása közben Wichitaban Kansasban.

Spockra, a rézuszmakira ilyen körülmények között találtak rá. Sajnos nem sokáig élvezhette a szabadságot, mert herpesz B- pozitívnak bizonyult és elaltatták...

1997 decemberében egy 6 éves gyereket, miközben az Octagon Exotics-t látogatta Floridában, megtámadott egy ketrecbe zárt babuin, aki jó rengeteg haját kitépte és megkísérelte megharapni. Három különálló incidens történt Illionis államban 1997-ben, melyben egy babuin megharapott egy 4 éves kislányt egy simogató állatkertben, egy utazó állatkerthez tartozó babuin végigkarmolta egy 15 éves lány lábát egy bemutató alatt, és egy utazó állatkerthez tartozó cerkófmajom megharapta egy 3 éves kislány arcát egy fesztiválon. 1996 februárjában, egy selyemmajom megharapott egy gyereket egy iskolai bemutató alatt, Maine államban.

A medvék ugyanolyan veszélyesek. 1988 márciusában, egy 7 éves 300 font (136 kg) súlyú himalájai medve, Wally Naghtin utazó medvéi közül majdnem teljesen leszakította egy 2 éves kisfiú fejbőrét egy fotózás alatt Ohioban. A fiú 18 napot töltött kórházban és a fejét több, mint 100 öltéssel kellett összevarrni. A kisgyerek családja 11 millió dolláros pert indított a bevásárló központ és a medve tulajdonosai ellen, és csak annyi volt a tanulság, hogy Naghtinék felelősségbiztosítása nem fedezte a felnőtt medvével való fotózást. Ugyanez a medve karmolt meg egy 4 évest egy hónappal korábban. Hazánkban is történt már halálos baleset; a jelenleg Veresegyházán élő Papamaci nevű medve akkori tulajdonosát felmentették.