Tengerfenék-kutatások ölhették meg az óriás tintahalakat

Az ember által keltett zajok lehetnek a felelősek több óriás tintahal pusztulásáért. A spanyol partoknál talált szokatlanul nagy számú állattetemet vizsgáló tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az olajtársaságok által a tengerfenék feltérképezésére használt alacsony frekvenciájú hanghullámok ölték meg a ritka élőlényeket - írja a New Scientist.

Az Egyesült Államokban már betiltották az alacsony frekvenciájú hangokat kibocsájtó szerkeszeteket a hajókon. 2002-ben a NATO kísérleti célra használt hanglokátora a Kanári-szigetek környékén több bálna pusztulását okozta. 2003-ban Norvégia ellen léptek fel a környezetvédők, mert a Lofoten-szigetek körüli vizeket hasonló radarokkal próbálták feltérképezni.

Az akár 20 méteresre is megnövő óriás tintahal az óceánok egyik legtitokzatosabb állata. A tudósok eddig csak a partra vetődött tetemeket tudták tanulmányozni, hiszen az állat nagy mélységekben, az óceán hidegebb régióiban él. Spanyolországban átlagosan évente mindössze egy óriás tintahal teteme vetődik partra, de 2001 őszén öt tetemet találtak a baszk partoknál. 2003-ban négy állat testét vetette partra a víz.

Mindkét esetben a pusztulásokat szeizmikus kutatások előzték meg, melyek célja a tengeri olaj- és földgázmezők feltérképezése volt. A kutatások során 200 decibel erősségű, 100 hertz alatti hanghullámokat használtak.

A 9 elpusztult óriás tintahal között hímek, nőstények és még ki nem fejlett egyedek is voltak. A legnagyobb 12 méter hosszú volt és 140 kg-ot nyomott. Egyiken sem voltak láthatók külsérelmi nyomok, de mindegyik esetben észleltek belső sérüléseket.

Két állatnak felszakadt a gyomra és a szíve és felhasadtak az izmaik. Több belső szervük felismerhetetlenül összeroncsolódott. A közös mind a 9 állat esetében a súlyosan sérült hallószerv volt. A kutatók szerint a fülsérülés miatt a tintahalak elvesztették tájékozódási képességüket és a felszín felé úsztak, ahol a számukra túl meleg vízben megfulladtak. A belső szervek károsodása az állatok szöveteiből felszabaduló és buborékokat formáló gázok által keltett nyomással magyarázható. A jelenség ahhoz hasonló, mint amikor egy szénsavas üdítőt felrázunk.

A jelenséget eddig soha nem tapasztalták óriás tintahalaknál - állítják a vigo-i tengerkutató központ tudósai, akik attól félnek, hogy további áldozatokra lehet majd számítani. Az óriás tintahalak partra vetődésével egyidőben a halászok rengeteg elpusztult halról számoltak be, ami megerősíti, hogy a hanghullámos feltérképezés lehet a felelős a természeti katasztrófáért. A térségben ezek voltak az első szeizmikus felmérések, de az Oviedoi Egyetem és a Repsol spanyol olajtársaság 2005-ben folytatni szándékozik a tengerfenék kőzeteinek kutatását ugyanezzel a módszerrel.