|
Gyors kocsik - lassú teknősök
A teknősbékák és a közlekedés
[ Amerikai mocsárteknős - Emydoidea blandingi ]
Az amerikai mocsárteknős 1975 óta veszélyeztetett faj. Páncélja szürkés-sárgás foltos vagy csíkos. Hátpáncélja magas, leginkább egy katonai sisakra emlékeztet. Haspáncélja sárga, szimmetrikusan elrendezett fekete foltokkal. Feje és nyaka szintén sárga. Ez a fajta képes rá, hogy nyakát teljesen behúzza páncéljába.
Jelenleg már csak Kanadában található; ott is csak a Kejimkujik Nemzeti Parkban és környékén. Számuk 100 - 180-ra tehető.
Főleg sűrű növénnyel benőtt tavakban, mocsarakban és öblökben élnek, ahol napozásra alkalmas helyet találhatnak. A nőstény június és július között rakja le (általában) 8 tojását. A tojásokból augusztusban vagy szeptemberben bújnak ki a bébik. A Kejimkujik Parkban igyekeznek megvédeni őket és elősegíteni a számuk növekedését; a kikelő kicsiket rádióadókkal szerelik fel, hogy útjukat nyomonkövethessék.
|
A lassú teknősök balesetben végzik
A tudósok szerint a teknősbéka-populáció a járműforgalom növekedésével valószínűleg előbb-utóbb eltűnik.
Több millió évig a hüllők szinte legyőzhetetlenek voltak erős páncéljuknak köszönhetően, ami bármilyen helyzetben megvédte őket. Ha egy ragadozó közeledett, csak gyorsan elbújtak alá, és megmenekültek a veszélytől. Csak néhány ragadozó (pl. farkas, prérifarkas) tudta összeroppantani egy kifejlett állat teknőjét.
Aztán jöttek az autók.
Az Egyesült Államok teknősfajtáinak több, mint egyharmada rohamos népességcsökkenést mutat, és majdnem minden államban van legalább egy olyan fajta, amely veszélyeztetett és a kihalás fenyegeti. Tudósok szerint a példányszám csökkenése az élőhelyük közelében lévő növekvő forgalomnak köszönhető.
"A fürge lábú állatok számára, mint az őz vagy a nyúl a közlekedés nem jár ilyen következményekkel, viszont ezek a földhöz kötött, lassú állatok sokkal sebezhetőbbek." - nyilatkozta James Gibbs, a Syracuse-ban lévő State University of New York természetvédelmi biológusa.
A teknős-halálozások számítása
Habár senki nem megy ki és nem kísérli meg, hogy az autók által elütött teknősöket pontosan megszámolja, Gibbs elhatározta, hogy felmérést készít. Ennek érdekében három tényezőt vett figyelembe: az államokbeli utak számát, a forgalom sűrűségét és a teknősök két kerék szélességű úton való áthaladásának sebességét. (kb 5-10 perc)
[ Északi víziteknős - Clemmys insculpa ]
A Clemmys csoportba tartozó teknősök közül ennek a fajnak az egyedi nőttek a legnagyobbra, és ők szakadtak el leginkább a vízi élettől. Főleg tiszta, homokos medrű folyókban található. Dél-Kanadától Észak-Virginiáig igen szapora, de egészen Észak-Kelet-Minnesotáig megtalálható. Gyakrabban szaporodik fogságban, mint fajtársai.
|
Úgy találta, hogy a teknőspopuláció legalább 10%-a pusztul el az autók miatt az északkeleti, délkeleti és a Nagy Tavaknál lévő területeken. Egyes helyeken ez a szám a 20%-ot is elérheti. Gibbs szerint ezek a számok elég nagyok ahhoz, hogy a teknős populáció komolyan veszélyeztetve legyen és ez szolgál magyarázatául annak a ténynek, hogy az utóbbi években az északi víziteknős (Clemmys insculpta), az amerikai mocsárteknős (Emydoidea blandingi) és a dobozpáncélú teknős (Terrapene nemzetség) több régióban már majdnem teljesen eltűnt.
"Nagyapáink azt mesélik, hogy két generációval ezelőtt még északi víziteknős találtak a kertben" - állítja Gibbs. "Manapság elég nehéz akár egy ilyen állatot is találni a környéken."
Más becslések szerint a balesetek száma általánosan magas. Egy jelenleg folyó vizsgálat szerint, amelyet Brewster Bartlett egy new hampshire-i középiskolai tanár végez a diákjaival, naponta fél millió állat hal meg közúti gázolás következtében. A California-beli Sacramentoi Állatvédő Intézet szerint ez a szám eléri az egymilliót, hiszen az elcsapott állatok gyakran elvánszorognak az útról, mielőtt meghalnak.
Néhányan azt kutatják, hogyan lehetne véget vetni ennek a mészárlásnak.
[ Karolina dobozteknős - Terrapene carolina ]
A karolina dobozteknősnek hat alfaja él az USA-ban, Kanadában és Mexikóban. Ezek közül a négy legismertebb:
Terrapene carolina carolina (Massachusetts keleti részétől Georgia-ig)
Terrapene carolina triunguis (USA középső részén a Mississippi-ig)
Terrapene carolina major (Mexikói-öböl)
Terrapene carolina baurii (Florida)
A felnőtt egyedek elérik a 20 cm-t; a két nem nehezen megkülönböztethető.
Általában világos erdőkben, bozótos területeken, vízközelben él, ám a vizet csak ritkán keresi fel, mert nagyon rossz úszó.
Márciustól májusig tart a párzási időszak, melynek végeztével a nőstény általában 1-3 tojást ás be mélyen a földbe.
|
Madeleine Linck vadszakértő egy országos szintű kampányt indít minden tavasszal, amelyben a rádió és az újságok segítségével kéri a közlekedőket, hogy figyeljenek az utakon átkelő teknősökre. Ilyentájt Minnesotában a veszélyeztetett amerikai mocsárteknős kimerészkedik az útra, hogy a tojásrakáshoz helyet találjon.
"Csak nézzen szét errefelé júniusban és mindenhol teknőstetemeket fog látni" - mondja a szakértő. "Bárki, aki végigsétál a fő útvonalakon, rengeteg szétört páncéldarabot talál."
Jeffrey Lang, a grand forksi Észak Dakotai Egyetem biológusa azt kutatja, hogy milyen méretű úttest alatti alagutakra lenne szükség ahhoz, hogy a lassú állatok inkább azt válasszák az átkeléshez, mint a veszélyes útburkolatokat. Szerinte 3-4 láb széles átkelőket kellene ahhoz építeni, hogy az átkelés biztonságos legyen a páncélos hüllők számára.
A kisállat-kereskedelem is fenyeget
Eltekintve az egyre növekvő számú gázolásoktól, Gibbs még egy tényezőt lát a populáció csökkenése mögött: ez pedig a kisállat-kereskedelem.  A pettyes víziteknőst például több száz dollárért lehet eladni Európában, és a befogás nagy befolyással van az állatállományra.
"Ha egy ember befog egy ilyen teknőst, az tulajdonképpen egyenértékű az elgázolással; az állat és a jövőbeni utódok is elvesztek" - állítja.
A befogott teknősök ugyanis általában nem szaporodnak, és meghalnak a fogságban.
[ Pettyes víziteknős - Clemmys guttata ]
Ez a védett fajta a legszebb tagja a Clemmys csoportnak és egyben a leginkább vízhezkötöttebb is. Az USA keleti partján él, de a populáció egyre csökken.
Viszonylag kicsi, csak 9-12 cm; páncélja fekete, sárga pettyekel. Haspáncélja rendszerint sárgás színű, nagy fekete pettyekkel.
A sekély, nyugodt mocsarakat, iszapos területeket, kisebb tavakat, patakokat szereti, de megtalálható mocsarasabb réteken is. Maximum 60-90 cm-es vizekben él, mivel nem túl jó úszó.
Nagyon félénk teknősö; támadói elől beássa magát a vízfenékbe. Ő az első teknős, amely kidugja az orrát a tél után.
A udvarlás és a párosodás kora márciustól késő májusig is eltarthat. Ha az időjárás nem kedvező, akkor akár 5 évig is képes a nőstény a tojásokat hordani a párosodás után.
Főként húsevő.
|
A legtöbb teknős nem szaporodik 12 éves koráig, hanem inkább a védőpáncélja kifejlesztésére fordítja energiáját. Ez nagy áldozat, de a nehezen felépítgetett páncél hosszú távon megtérül. Normál körülmények között a hüllők 60, néha 70 évig élnek. Gibbs szerint ez ma nagy problémát jelenthet.
A páncél évezredeken át megvédte a felnőtt teknősöket, viszont ma olyasmivel kell szembenézniük, ami ellen az evolúció képtelen volt ilyen gyorsan felvértezni őket.
Kapcsolódó linkek:
Korábbi cikkünk: Ritka teknősök - teknősmentés Spanyolországban
Az eredeti cikk az ABC News oldalán
Teknőstartók Klubja
Turtlesource.com
Box Turtle Care A-Z-ig
Teknős képgaléria
The Lehigh Valley Herpetological Society - mindent a teknősökről (is)
The Eastern and Western Box Turtle
|
|
