Veszélyben a kérgesteknős


A kérgesteknős túlélte a dinoszauruszokat - de ha így folytatódik, az embert nem fogja túlélni - figyelmeztetnek a tudósok. Az ősi óriások valaha az egész Csendes-óceánt uralták, de az elmúlt évtizedekben kb. 40 ezerre csökkent a számuk.

A kérgesteknős (Dermochelys coricacea coricacea) a ma élő legnagyobb teknős; több, mint két méterre és egy tonnásra is megnőhet. Páncélját sima, hosszú élekkel tagolt bőr borítja; innen kapta angol nevét: leatherback turtle (bőrhátú teknős).

Kedden egy nemzetközi konferencián ültek össze a tudósok, tengerbiológusok és környezetvédők, hogy megvitassák: hogyan lehetne megállítani a faj pusztulását.

A Nemzetközi Kérgesteknős Túlélési Konferencián abban mindenki egyetértett, hogy sürgősen ki kell találni valamit, mert már csak néhány év maradt, hogy megmentsék a végső pusztulástól a tengeri teknősfajt.

A populációra a legnagyobb veszélyt a kereskedelmi halászat és a tojásrakóhelyként használatos partszakaszok beépítése jelenti. Mivel idejük nagy részét az állatok a vízben töltik, igen nehéz megbecsülni, mennyi maradt belőlük. Ami komoly aggodalomra ad okot, az a legnagyobb tojásrakó helyek: Mexikó, Costa Rica, és Malájzia partjainak elhagyatottsága; az utóbbi 13 évben ugyanis itt minden évben egyre kevesebb teknőst számolnak a kutatók.

Mexikóban nemrég még 1300 példány rakta le tojásait, idén viszont kevesebb, mint 70 teknőst figyeltek meg a szakemberek, Malájföldön pedig mindössze 4 (!) páncélos tengerlakó mászott partra.

A teknősök védelmének egyik lehetséges formája a konferencián elhangzottak szerint a part menti területek felvásárlása lenne. Így meg lehetne előzni a tojásrakó területek turisztikai övezetté alakulását, a hotelek és vízi szórakozóhelyek létrehozását. Sajnos ez az intézkedés, bár sokat segíthet, nem fogja csökkenteni a halászhálóba akadó teknősök számát. Ez különösen a nemzetközi vizeken jelent komoly problémát, ahol igen nehéz betartatni a szabályokat.