Ritka teknősök - teknősmentés Spanyolországban

A cserepes teknős az egyik legritkább fajta a tengeri teknősök családjából. A hétvégén egy ilyen ritka példányt mentett meg két spanyol rendőr Huelvától délre. A teknős egy bója láncába akadt bele a nyílt tengeren; egy helyi halász vette észre, és jobb híján a hatóságokat hívta. A két rendőr motorcsónakba ült, beugrottak a vízbe és kiszabadították a pánikba esett, mintegy 160 kilós páncélost.

Ezeknek a gyönyörű állatoknak ma már csak négy faja él. A kréta korban és az óharmadidőszakban gazdag csoport utolsó példányairól van szó, melyek a hüllők világában egyedülálló termékenységük következtében nagyszámú tengerparti és tengeri ellenségük ellenére mind a mai napig fenn tudtak maradni.
Kérdés azonban, hogy a fokozott vadászat és a tojások állandóan növekvő és ellenőrizhetetlen rablásával meddig tudják fölvenni a versenyt.
Az óceáni állatok nagy részénél igen kicsi az esély az állatkertekben, tropikáriumokban való szaporításra, és a szakértők szerint "egyre kisebb az esélye, hogy ezeket az állatokat a későbbi generációk legalább háziállatok formájában, elevenen láthassák."
A Washingtoni egyezmény ugyan védi ezeket az állatokat, illegális vadászatuknak azonban úgy tűnik, senki sem akar és tud végetvetni.
A tengeri teknősök mind nagyon hasonlítanak egymásra. Törzsük laposan ívelt, felülnézetben csepp alakú páncélban rejtőzik, melyből elöl a rövid nyakon ülő nagy fej és az evezőszerű mellső lábak kinyúlnak.
A rövid, szélesen gömbölyödő hátsó lábak ferdén hátrafelé állnak ki, köztük a nősténynél igen rövid, a hímeknél viszonylag hosszú farok található.
A tengeri teknősök nem tudják teljesen behúzni fejüket páncéljukba. Az evezőlábok elülső élén csak az első, illetve az első két ujjon vannak karmok. A csontos páncéllemezeket nagy, szabályosan elrendezett szarulemezek fedik.
A cserepes teknős (Eretmochelys imbricata) tábláinak hátulsó szélei zsindelyszerűen fekszenek rá a következőkre. A zsindelyezés csak a faj legnagyobb példányainál tűnik el ismét. A hát- és haspáncél lemezei közé kétoldalt egy sor un. alsószegélylemez iktatódik be. A fej és a lábak is nagy szarupajzsokkal fedettek.
A csontvázon felül láthatók a bordavégek; a hát- és haspáncél között nincs szilárd összeköttetés. Ez jelentősen megnehezíti a partra kimászó nőstény légzését.
A tengeri teknősök egyik "legnépszerűbb" tagja a levesteknős (Chelonia mydas), melynek neve mindent elárul. Ez a fajta a legnagyobb és legismertebb is. Ma már igen ritka a 200-250 kg-os példány, pedig pár száz évvel ezelőtt akár 450-500 kilós állatok is éltek.
A faj szinte kizárólag növényekkel táplálkozik; a páncélosok a tengeri moszatmezőkön legelésznek a partok közelében. Nagy ritkán fogyasztanak csak halakat, puhatestűeket és rákokat.
Sok ellensége van; az embereken kívül varánuszok, majmok, cibetmacskafélék és más ragadozók pusztítják a tojásokat, a vízbe siető, éppen kikelt ivadékokat ott már cápák, barrakudák és más ragadozó halak várják.
A valódi cserepes teknős (Eretmochelys imbricata) előregörbülő felső állkapcsáról, "csőréről" ismerhető meg. A műanyagok feltalálása előtt a cserepes teknős bámulatosan szép, világos, áttetsző, színjátszó szarutábláiból készült a legtöbb fésű, díszdoboz, és különféle dísztárgy. Húsát sajnos még mindig olyan jóízűen fogyasztják, mint a levesteknősét.
A valódi cserepes teknős mindenevő: algákat, moszatokat ugyanúgy fogyaszt, mint medúzákat, halakat, rákokat és szivacsokat.
Az ál-cserepes teknős (Caretta caretta) egykori méretét csak a fentmaradt koponyákból ismerjük; a legnagyobb példányok 500 kg körüliek voltak.
Az összes tengeri teknős közül ezek képesek a legnagyobb vándorlásra; a partoktól 500 tengeri mérföldre is láttak már hullámokon himbálózó, alvó teknősöket; néha egész tengereket átutaznak, főleg a nagyobb, erősebb példányok. Ez a fajta ragadozó: rákokat, kagylókat, csigákat, halakat, szivacsokat, medúzákat fogyaszt.
A bastard teknős (Lepidochelys olivacea cempii) csak a Mexikói-öbölben és Amerika keleti partjainál található, de ugyanennek a fajnak az indiai-óceái alfaja (Lepidochelys olivacea olivacea) a Bengál-öböltől és Ausztráliától Japánig ls Kaliforniától Chiléig terjed.
Ez a legkisebb és legelevenebb tengeri teknős; megfigyelők szerint gyakrabban és hosszab bideig bukuk a víz alá, mint társai. Húsát előszeretettel fogyasztják.
A hétvégén megmentett teknős valószínűleg a cserepes teknős faj tagja; a rendőrök beszámolója alapján hossza meghaladta az egy métert.