Az utolsó tahrok?
Irina Filatova és R.W.Johnson cikke nyomán

Példátlan eset: az állat- és természetvédők Dél Afrikában kemény harcba kezdtek, méghozzá egymással: ezúttal a Himalájából jól ismert hegyi kecske, más néven tahr megmentéséről illetve kiirtásáról van szó. Ez az állat a cape town-i Table Mountain legelérhetetlenebb hágóin él.

Ezek a mesés teremtmények kb. akkorák, mint egy jávorszarvas; a hím fejdíszét bármely szarvas, sörényét pedig bármelyik oroszlán megirigyelhetné.
A tahrok hihetetlen sebességgel és legendás magabiztossággal szökellnek a sziklákon és a csaknem függőleges sziklafalakon fel és le. Gyakorlatilag lehetetlen elkapni őket.
A baj az, hogy a Table Mountain is pontosan olyan mesés hely, mint amilyen mesés állatok a helyi tahrok. Növénytani szempontból a Dél Afrikai Nemzeti Parknak ez a része egyike a világ hat legértékesebb helyének. Lejtőin több fa-, bokor- és virágfajta nő, mint amennyi egész Nyugat Európában található, és legtöbbjük csak ezen a helyen él.
A Dél Afrikai Nemzeti Park elhatározta: kiirtja a tahrokat, mert azok a legritkább, legértékesebb növényeket pusztítják. A hegyi kecskék elsősorban az Ördög Csúcs igen ritka flóráját veszélyeztetik.
A hegységnek ezen a részén az utolsó száraz évszak alatt hatalmas tűz pusztított és ez megteremtette az ideális körülményeket a fiatal és feltehetően még ismeretlen növények fejlődésének. Az egyetlen probléma, hogy ezeket a kifejlődő, zsenge növénykéket a tahrok is előszeretettel rángatják ki a földből. Érthető tehát a természetvédők aggodalma.
Ezzel szemben a Friends of the Tahr társaság, melyet egy sor állatvédő szervezet támogat elkötelezte magát a hegyi kecskék megmentése mellett.
Az itteni himalájai hegyikecske faj a sörényes tahr (Hemitragus jemlahicus) egyik közeli rokona , mely a ma még élő 3 faj közül a legritkább és kizárólag itt él. Tulajdonképpen ez a sörényes tahr egy mai napig be nem azonosított fajta; társai, a nilgiri tahr (Hemitragus jemlahicus hylocrius) Indiában, az arábiai tahr (Hemitragus jemlahicus jayakiri) pedig Arábiában élnek. A tahrokat Új Zélandra is betelepítették 1904-ben; elsősorban azért, hogy trófeájuk miatt vadászhassák őket.
Ugyanígy kerültek ide, Dél Afrikába is a sörényes tahrok, nagyjából ugyanekkor. A Table Mountain azóta természetvédelmi terület lett és így a vadászatot is megtiltották.
Az egykor szabadon engedett egy párból azóta többszáz tahr lett és számuk minden évben 20%-al nő.
A park tavaly jelentette be szándékát, hogy véget vet a növények pusztításának és a természetes biodiverzitás veszélyeztetettségének - vagyis kiirtja a tahrokat.
Ez a döntés heves vitákhoz vezetett az állatvédők és a természetvédők között, míg végül az etikai bizottság elé került. A bizottságnak nem tetszett az ötlet, hogy helikopterről lőjék az állatokba a halálos mennyiségű drogot. Ez szinte azonnali, ám nagyon fájdalmas halált jelentett volna. Az etikai bizottság egy sor más megoldást javasolt: élve fogják el és távolítsák el az állatokat, helikopterről lőjenek beléjük fogamzásgátló (disznókból nyert természetes anyagú) injekciót; esetleg olyan kaliberű fegyverek felhasználásával lőjék le az állatokat, melyek azonnali halált okoznak. A park munkatársai néma csönddel válaszoltak arra, hogy esetleg élve be lehetne fogni az állatokat, majd egyértelműen jelezték, hogy számukra kizárólag az utolsó megoldás a kivitelezhető. Ehhez azonban tudni kell helikoptert vezetni és teleszkópos, speciális puskával bánni.
A Friends of the Tahr (FOTT) tagjainak teljesen más elképzeléseik voltak. Természetesen azt javasolták, szerezzenek pénzt az összes állat befogására, elszállítására és elhelyezésére egy vadrezervátumban vagy szállítsák vissza őket eredeti élőhelyükre, a Himalája lejtőire.
A FOTT október elsejéig kapott haladékot, azonban a szükséges 100 000 dollárt nem tudták összegyűjteni és az állatorvosok sem tudták megállapítani, vajon ugyanarról a fajtáról van-e szó, mely a Himalájában őshonos.
A nemzeti park jelezte; nem járul hozzá a határidő meghosszabbításához, a FOTT azonban az utolsó pillanatig reménykedik, hogy az új zélandi szakértők segítenek majd az állatok helikopterrel és hálóval történő befogásánál.
Ez reménytelen próbálkozás, különösen azóta, amióta Új Zéland is hasonló problémákkal kűzd, és az ottaniak szerint is a legegyszerűbb megoldás azonnal kilőni a tahrokat.
A tahrok napjai tehát, úgy tűnik, meg vannak számlálva - a számláló pedig már 70-ről pörög visszafelé. Hányszor halljuk, hogy az emberiség meggondolatlanul leradíroz egy fajt a térképről felelőtlenségből, hanyagságból vagy véletlenül - most pedig épp arra készülünk, hogy mégegy ilyen fajt kiirtsunk, talán örökre...