A szőrmekereskedelem napjainkban

Amerikában az állatvédő szervezetek évek óta kőzdenek a szőrmeállatok életkörülményeinek javításáért és emberségesebb befogási módok bevezetéséért. Sajnos a prémvadászokat egyáltalán nem érdekli a csapdába került állatok szenvedése, és úgy tűnik, a döntésre jogosultak székében sem mindig a megfelelő emberek ülnek...

Lássuk hát, mi a helyzet most, 2001 őszén Amerika szőrmepiacán.
A statisztikák szerint 2000-ben az Egyesült Államokban leölt nyércek száma 2.67 millióra rúgott és ez 5 %-al kevesebb, mint 1999-ben. A nőstény tenyésznyércek száma 2001-ben 630 200, amely szintén 5%-al alacsonyabb 1999-hez képest - ez biztató adatnak tűnik. 2000-ben 351 nyércfarm (a legtöbb Utah államban) működött, 12%-al kevesebb, mint 1999-ben. Ezen farmok közül 24-en rókákat is tenyésztettek.
Míg kevesebb lett a működő farmok száma, és így összességében kevesebb állatot is ölnek meg 1999-hez képest, addig a megmaradt farmok mérete egyre nagyobb. 1999-ben átlagosan 7068 nyércet öltek meg farmonként, ez a szám 2000-ben már 7595-re ugrott! A legtöbb nyércet egyébként a Wisconsin állambeli farmokon ölik le.
Tehát a farmok száma csökkenő tendenciát mutat, viszont egyre inkább eltolódik az arány a kisvállalkozások helyett a nagyüzemi szőrmetenyésztés felé, ami viszont az egy helyre összezsúfolt állatok életkörülményeinek romlásával jár együtt, hiszen a statisztikák szerint az elmúlt 3 évben igen kevés korszerűsítés és fejlesztés történt, ám az egy helyen tenyésztett állatok száma fokozatosan nő.

Mivel összességében még így is kevesebb a leölt állatok száma, az átlagos nyersbőr ára 2000-ben 34 USA dollárra emelkedett a '99-es 33.7 USA dollárhoz képest.

Feldolgozás

A ruhaipari cégek a jelenlegi időszakot problémákkal telinek ítélik meg. A legnagyobb gond a szőrmeárak növekedése eredményeképpen az, hogy az aukciókon a legtöbb beszállító nem képes az eredeti kvótáknak megfelelően szállítani. A ruhakészítők persze szeretnék, hogy írott, előzőleg meghatározott árak alapján, a szerződésben foglalt áraknak megfelelően szállítsanak nekik. Így mind a beszállítók, mind a ruhakészítők szorult helyzetbe kerültek. Valamelyik, vagy mindkét félnek "le kell nyelnie" a magasabb nyersbőrárak költségeit.

A Russian Journalban található cikkek szerint az orosz vásárlók 2.5 milliárd USA dollár értékben vásároltak szőrmét a 2000-2001-es időszakban. Oroszország a világ legnagyobb prémfelvásárlója, és egy jelentősebb gazdasági újjáéledés után akár drasztikusan meg is emelkedhet a szőrmefelvásárlás értéke. 1999-ben közel 1 millió bundát vásároltak. Ez azt jelenti, hogy az országban minden 150. embernek van szőrmebundája.

Törvények és rendeletek

Ami a törvényhozást illeti, Amerikában megoszlanak a vélemények. Amíg egyes területeken jelentős visszaesés tapasztalható a prémes állatok érdekében hozott rendeletek terén, addig azokban az államokban, ahol az állatvédők tevékenysége aktívabb, az állatok helyzete javuló tendenciát mutat.

Az egyik legfontosabb negatív példa: Pennsylvania törvényhozói be akarják vezetni, hogy a vadászható és befogható életkort 12-ről 10 évre csökkentsék. A törvényjavaslat felkerült a Vadászati és Halászati Tanácshoz, amelynek elnöke sajnos támogatja a javaslatot. Az állatvédők természetesen ellenzik ezt.

Van azért örömhír is: a rhode islandi S-105-ös törvényjavaslatot, amely hatályon kívül helyezte volna a vidrák vadászatát és leölését tiltó törvényt, visszavonták.

Fontos emberek...

Dél Kalifornia az új otthona az Amerikai Prém Információs Tanácsnak. A kereskedelmi csoport újonnan megválasztott igazgatója, Keith Kaplan, ebben a hónapban nyitott Nyugat- Hollywoodban egy szőrmeboltot. Mielőtt elfogadta ezt a megbízatást, Kaplan az elmúlt 8 évben is a Tanácsban dolgozott, és hírességek, TV- és filmcsillagok testére "aggatott" bundákat.

Vele szemben azonban Dave Sollman, a Nemzeti Prémvadász Szövetség elnöke úgy tűnik, igyekszik kiállni a "humánusabb" prémvadászati eszközök bevezetéséért. Egy interjúban így nyilatkozott: "Minden erőnket arra összpontosítjuk, hogy a prémvadászathoz használt eszközöket is leteszteljük, ne csak a vadászokat."

Sollmant elszomorítja, hogy a tesztek alkalmával nagyon sok eszközről kiderül, hogy embertelen. Sollman a vadászokat hibáztatja mindazért a fájdalomért és szenvedésért, amelyet ezeknek a csapdáknak a használata okoz a befogott állatoknak, és át akarja alakítani a teszteket szövetsége irányelveinek megfelelően. Sollman kifejezetten kérte, hogy az NPSZ, és ne a Nemzetközi Halászati és Vadászati Ügynökségek Szövetsége (akik eddig a teszteket végezték) végezze el az első tesztet a mosómedvék befogásánál használatos csapdák esetében. Sollman bevallja, hogy a mosómedvék iszonyú szenvedéseken mennek keresztül, amikor a csapda elkapja a lábukat, és ő és társai mindent megtesznek azért, hogy az eredeti teszteken változtassanak.

Maryland kormányzója, Parris Glendening "kihúzta a gyufát" a marylandi vadászok szemében, ugyanis felállított egy Non-Lethal Task Force (Nem halálos Vadvilági Erők) nevű csapatot, amelynek célja az lesz, hogy értékelje a vadgazdálkodási gyakorlatok hatékonyságát egész Amerikában. Amint ezzel végeznek, a csoport javaslatot fog tenni a Természeti Erőforrások Osztályának, kihangsúlyozva a nem halálos vadgazdálkodási technológiák előnyeit és bevezetését. A szervezet tagjai a HSUS (Humane Society of the United States), és a Fund for Animals tagjai, valamint - meglepő módon - egy vadász is. Mivel a vadászok és a prémvadászok hevesen ágálnak a szervezet felállítása ellen, az állatvédők azt kérik, hogy az eszmét támogató olvasók vegyék fel a csoporttal a kapcsolatot, és biztosítsák őket támogatásukról. (Címüket lásd alább)

A javuló munkahelyzet az építési és az agrárszektorban egyébként várhatóan azt eredményezi, hogy kevesebb prémvadász lesz az erdőkben és a patakok közelében az idei szezonban. A felmérések szerint a legutóbbi prémaukción megállapított árszintek nem elég vonzóak ahhoz, hogy a prémvadászat megnövekedjen.

Aki támogatásáról szeretné biztosítani a Non-Lethal Task Force tagjait, az az alábbi címeken teheti ezt meg:
Chairman, Maryland Non-Lethal Task Force on Wildlife
c/o Wildlife & Heritage Division,
DNR, 580 Taylor Ave., E-1,
Annapolis, MD. 21401.
e-mail: nltf@dnr.state.md.us

Források: Joe Miele (New Jersey Animal Rights Alliance), Sandy Parker riportjai, National Agricultural Statistics Service Board, US. Dept. of Agriculture, Los Angeles Times (2001.07.27), Defenders of Animals (Rhode Island, USA), Trapper and Predator Caller (2001.08.), The Washington Times 2001.08.01