Szarvasirtással a Lyme-kór ellen

Szinte teljesen ki szeretné irtani Greenwichből a szarvasokat egy szervezet, mely szerint az állatok a Lyme-kór fő okozói. Igaz, hogy a fertőzés forrásai a kullancsok, ám a Connecticut Coalition to Eradicate Lyme Disease nevű társaság úgy véli, hogy a szarvasok a kullancsok fő terjesztői és ha kiirtják őket, akkor a Lyme terjedésének is gátat szabhatnak.

Ez az első eset, hogy egy szervezet az egészségügyi hatóságoknál szarvasok tömeges leölése mellett lobbizik, ám állítólag több példa is van rá, hogy a módszer beválhat.

Monhegan szigetén például 1999-ben az összes szarvast kiirtották és néhány év múlva a Lyme-kóros esetek száma drasztikusan csökkent. Egy Mumford Cove nevű közösségben pedig 83%-al esett vissza a Lyme-os esetek száma, miután a szarvasokat négyzetmérföldenként 10 egyedre ritkították.Copyright © Zöld Magazin :: www.zoldmagazin.com

Greenwichben azonban nem olyan egyszerű a dolog. Először is nem tudni, hány szarvas van a térségben; a különböző tanulmányok csökkenő tendenciát mutatnak a négyzetmérföldenkénti "szarvassűrűségben" (68-ról 30-ra csökkent néhány év alatt).
Nem is lehet precízen megszámolni az állatokat, mivel minden állat igen nagy területet jár be.

Az állatvédők természetesen nem értenek egyet a drasztikus lépéssel, nem csak az állatvédelmi szempontok miatt, hanem azért sem, mert nem hisznek abban, hogy a Lyme-kóros esetek csökkenni fognak a szarvasok ritkításával. Úgy vélik ugyanis, hogy hiába irtják ki a szarvasokat, a mókusok, egerek, rágcsálók és más köztigazdák ugyanúgy terjesztik majd a kullancsokat, mint a szarvasok.Copyright © Zöld Magazin :: www.zoldmagazin.com

Ráadásul, mivel az állatok ide-oda kóborolnak, nehéz megállapítani, hogy hány állat "lakik" a város vagy a megye határain belül és hányan tartoznak a szomszédos településekhez, vagy akár szomszédos államba.
Lehet, hogy egy szigeten hatékony volt az állatok kiirtása, azonban más környezeti viszonyok között, kevésbbé elszeparált, nyitott helyeken egyáltalán nem biztos a siker.

Erre mi sem jobb példa, mint egy, az esetet tanulmányozó intézet (Cary Institute of Ecosystem Studies), melynek területén a vadgazdálkodás keretében évi 50-70 szarvast ölnek le, azonban a kullancssűrűség a területen pontosan ugyanannyi, mint a térség más részein, ahol semmilyen kontroll nincs. Ezért a kutatók úgy vélik, nincs közvetlen összefüggés a szarvasok száma és a kullancsok száma között.

Kapcsolódó cikkeink az invazív fajokról:
Borzirtás Nagy-Britanniában
Macska méretű patkányokkal küzd Florida
Karmosbékák fenyegetik a Golden Gate Parkot
Nyúlinvázió Kanadában
Veszélyben a mexikói kaktuszok
Több millió állatot ítélhetnek halálra Ausztráliában
Ökörbéka-irtás Franciaországban
Iguána-invázió Floridában
Elutasították a malacirtás felfüggesztésére irányuló keresetet
Beperelték a malacirtó parkszolgálatot
Malacirtás a rókákért
1800 fontba kerül egy sün kiirtása Skóciában
Prérikutya-irtás a Colorado Lómenhelyen
Nem viszik a skót sünöket az Állatvédelmi Központba
Újra kezdődik a sünirtás Skóciában
A brit sündisznók szúrós jövő elé néznek
Az utolsó tahrok?
Sündisznó-mészárlás a Skót szigeteken
Sündisznók fenyegetik a tengeri madárvilágot
Zsizsikek mentik meg Afrika tavait
Mákszemnyi katicák a fenyőkért
Génpiszkált rovarok a kártevők ellen
Kicsi de erős... - hangyainvázió Kaliforniában