Sündisznók fenyegetik a tengeri madárvilágot
Matthew Bear (The Independent) cikke nyomán

Egy tanulmány szerint kihalás fenyegeti az észak-angliai Külső-Hebridákon élő tengeri madarak több fajtáját, mégpedig egy, a sündisznók meghonosítására irányuló kísérlet miatt.

Az utóbbi években jelentősen csökkent az olyan földre fészkelő madarak száma, mint a havasi partfutó (Calidris alpina), a bíbic (Vanellus vanellus), a piroslábú cankó (Tringa totanus), vagy a közép sárszalonka (Gallinago gallinago), mert az Erinaceus europaeus, azaz az európai sündisznó egyszerűen megeszi tojásaikat.

Egy tanulmány, amely a Journal of Applied Ecology c. lapban jelent meg, rámutatott, hogy a Dél-Uist-i szövőmadarak kétszer olyan sikeresen fészkelnek az olyan helyeken, ahol már nincsenek sündisznók.

A felfedezés számos más skót sziget számára is igen fontos, hiszen több helyen mesterségesen honosították meg a sündisznót annak reményében, hogy ezek a rovarevő állatok a faunára rendkívül jó hatással lesznek.

A tanulmány hatására a természetvédők biztonsági zónákat alakítottak ki Loch Bee és Drimore közelében eltorlaszolva a süniket. Az eljárás során fél méter magas elektromos kerítéssel vették körbe azokat a homokos talajú helyeket, amelyek ideálisak a földre fészkelő madarak számára. Ezután folymatosan megfigyelés alatt tartották a süniket, ahogy megpróbáltak – sikertelenül- behatolni a védett övezetbe; a tojások kutatásakor csak úgy kapkodták apró lábaikat.

Az üregi nyulak néhány helyen áttörték ugyan a kerítést, de még így is beigazolódott, hogy valóban sikerült elijeszteni a sündisznókat az éjszakai portyázástól, és a madarak az emlősök beavatkozása nélkül szépen tudnak növekedni.

A sündisznókat 1974-ben telepítették be a nyugati szigetekre és azóta Benbecula-t és Észak Uist-et is „elfoglalták”. Számuk mára már eléri az ötezret. A Nyugati Szigeteken is folyamatosan védeni kell a vadvilágot; itt a vidra jelenti a legnagyobb veszélyt. Mások azzal kísérleteznek, hogy úgy lendítsék fel a szigetvilág élővilágának változatosságát, ahogy egy néhány évvel ezelőtti kísérlet során, amikor is barna patkányokat és menyétet telepítettek a területre (hasonló céllal, mint a sünöket); ezek közül ugyanis egyik sem vadászik madárfészkekre.

A természetvédők beismerték, hogy a sündisznók telepítése rosszul sült el. A havasi partfutó 65%-kal, a piroslábú cankó-populáció pedig 40%-kal csökkent - állítja a Royal Society for the Protection of Birds társaság. Most egy szélesebb körű „tisztítást” fontolgatnak, ám arról egyelőre nicns információnk, hogyan tervezik ezt véghezvinni.

A ragadozó emlősök betelepítésének következménye a földönfészkelő madarakra jól nyomon követhető, főleg a szigeteken. Egy ’84-es tanulmány szerint hasonló kísérletek okozták a madarak kihalásának 42%-át.

A brit törvények tiltják a fajták mesterséges betelepítését, de ez a korlátozás nem vonatkozik arra az áttelepítésre, amikor őshonos állatokat természetes élőhelyükről egy másikra visznek.

A tudósok figyelmát rendszerint elkerüli, hogy milyen fenyegető következményekkel jár - különösen a szigeteken - az őshonos állatok áttelepítése. A biológiai következmények pedig feltehetően ugyanilyen súlyosak. A jó ökológiai elvek és gyakorlati összehangolás nagyon fontos – végtére is ez az, ami meghatározza az állatok túlélését vagy kihalását.

Kapcsolódó link:
Birds of Britain