Keserédes csimpánzmentés Spanyolországban

Nincs a világon jobb érzés, mint amikor egy sokat szenvedett állat, amely egy új élet kezdete előtt áll átölel téged. Nem élvezhetjük minden nap ezeket a pillanatokat, de időről időre néhány megmentett élőlény megörvendeztet bennünket ezzel a fantasztikusan kedves érzelmi kitöréssel.

Ketrecben...

Néhány hete érkezett a hír, hogy a WSPA és a spanyol Mona Alapítvány újabb két csimpánzot szabadított ki, melyek egy cirkuszi állatidomár, Rafael Rojas tulajdonában voltak.

Az eufórikus hangulatjelentést bárki elolvashatja a WSPA oldalán, az igazság azonban az, hogy a sztori nem egészen úgy alakult, ahogy szerették volna - és ahogy a hírekben áll...

Először is a cikk hemzseg a tévedésektől és a hibáktól; össze-vissza keverik a csimpánzok nevét és azt is, melyikük mikor került a tulajdonukba és melyikük sínylődik még az idomárnál.

Spanyol kollégáink utánajártak egy kicsit a dolognak és a következőket sikerült megtudniuk.
Rojasnak 10 csimpánza volt: Paquito (hím, szül.1977), Romi (nőstény, 1977), Rosi (n. 1979), Toni (h. 1983), Chuli (h. 1984), Santi (h. 1986), Pepito (h. 1986), Fermín (h. 1989), Agustín (h. 1990) és Sara (n. 1998).
Mindannyian egy teherautó pótkocsijában éltek, kivéve Sarát - ő a házban lakott az idomárral és feleségével.

Itt éltek a csimpánzok...

Paquito, Romi és Rosi legális tulajdon voltak, mert azelőtt születtek, mielőtt Spanyolország csatlakozott volna a CITES-hez (Washingtoni Egyezmény) 1986-ban. Sara tartására már beadták a kérvényt, a többi csimpánz azonban illegális tulajdon volt.

A Mona Alapítvány a WSPA segítségével végülis az illegálisan tartott majmokat és a domináns, legálisan tartott hímet, Paquitot tudta megszerezni az idomárral folytatott hosszas levelezés után.

Sara

Rojas úr tulajdonában maradt ekkor Romi, Rosi, Sara, és az egyik, időközben megszületett kölyök is, hogy filmezni tudjon velük. A csimpánzokat ugyanis korábban már tévéreklámokhoz adta bérbe; amikor pedig épp nem dolgoztak, egy forró, fülledt, ablaktalan utánfutóba voltak zárva. Napjaikat főleg azzal töltötték, hogy megpróbálták túlélni ezt a börtönt, amely az egész világot jelentette számukra.

Tehát hat csimpánz a Mona Alapítvány Barcelona melletti rezervátumába került, melyet a WSPA is szponzorál. Ekkor láttak hozzá a másik három csimpánz "kiszabadításához".

Az olvasókat, állatbarátokat a WSPA olalai arra buzdították; írjanak levelet Valencia polgármesterének, és sürgessék benne az állatok kiszabadítását, vagyis a törvény betartatását. Ez persze teljesen felesleges volt, hiszen az állatok nem tartózkodtak Valencia tartományban, csak annak közelében, tehát a polgármester asszony ha akart volna, sem tudott volna beleszólni a csimpánzok sorsába.

A Mona Alapítvány és a WSPA menhelye. Jobboldalt a nagy házban laknak az emberek, baloldalt a pajtaszerű építmény a csimpánzok helye...

Végülis sikerült a másik 2 állatot is kiszabadítani - másik 6 korábbi ketrectársukhoz hasonlóan ők is a Mona Alapítvány csimpánz rezervátumába kerültek Barcelona közelében, amelyet részben a WSPA szponzorál.

Sajnos ez a második mentőakció a Rosi nevű csimpánz számára túl későn érkezett. Legutóbb, amikor még életben látták, szörnyű állapotban volt. "Tényleg szívszorító volt. - mondta a WSPA Kampányigazgatója, Jonathan Pearce. - Rosi a lehető legrosszabb állapotban volt. Mióta 2 hónappal korábban halva született a kicsinye, azóta alig evett. Féltettem az életét." 3 nappal később Rosi meghalt. Jelen pillanatban a halál oka még nem ismert, de bizonyos, hogy közvetlen oka a tulajdonos részéről tapasztalható nemtörődömség volt.

Paquito már jó helyen van...

Rosi tragikus halála nagy hullámokat kavart, és a tulajdonos végül is átadta a megmaradt 2 állatot az értük küzdőknek. Mostanra már kiszabadultak a sötétségből, és élvezik azt a csimpánzéletet, amelyet minden csimpánznak élnie kellene, a friss levegőt, napsütést és a sok finom ételt.

A WSPA cikke elfelejti megemlíteni azt az apróságot, hogy a mentőakció során egy másik csimpánz is elpusztult; Santi, a 25 éves hím.
Amikor ugyanis a "szabadítók" elmentek az állatokért, azokat egy szellőzés nélküli vagonba pakolták át.
Az út a menhelyig összesen 2 órát vesz igénybe, ám Santi valamiért nem élte túl. Mire megérkeztek, halott volt.

A Mona Alapítvány és a WSPA emberei bepakol- ják az elbábított állatokat a szállítókocsiba

Egy spanyol állatvédő szervezet önkéntesei ekkor kérték, hogy megvizsgálhassák Santi holttestét, ám durván visszautasították őket és a testet állítólag Valladolidba küldték vizsgálatra. Spanyol kollégáink azóta sem tudták kideríteni, hogy Santi azért halt meg, mert nem volt a furgonban szellőzés, vagy azért, mert túladagolták neki a nyugtatót. Ugyanígy nem engedték őket a többi csimpánz közelébe sem.

A WSPA egyébként új csimpánzrezervátumot épít, ahol a rászorulók félvad környezetbe kerülnek majd. Az építkezés reményeik szerint ez év végére befejeződik.