Agancsfosztás Szibériában


Bekötött szemmel és összekötött lábakkal fájdalomtól vonaglik az ázsiai maral-szarvas, miközben impozáns agancsait kézifűrésszel levágják. A hatalmas állat teste kétségbeesetten hullámzik, ahogy menekülni próbál; egykor fenséges koronájának csonkjaiből feltör a vér.

A szibériai gulyások véres, rituális "leszarvazó" tradíciója a 17. századra nyúlik vissza és még ma is virágzik több elszigetelt térségben. Az agancs értékes árucikk az ázsiai piacon és sok pénzt hoz az elmaradott régiókba.
A turisták, akik több ezer kilométert utaztak Oroszországon keresztül, hogy láthassák a "Szarvasünnepet" zavarodottnak és megdöbbentnek tűnnek a véres látványosság alatt.

A szarvasbikák egy része elpusztul a sokktól a procedúra során. A túlélők agancsainak csonkjait sóval szórják be, majd visszaengedik őket a hegyekbe, hogy új agancsot növesszenek - melyet aztán egy nap újra le lehet vágni.

A maral-agancs piaca hatalmas; Kínában és Dél-Koreában különleges gyógyító hatást tulajdonítanak neki és porrá őrölve gyógyszerként árusítják.

Az agancsok kilója 300 dollárt kóstál. Egy-egy megtermett állat 20 kilós agancsot is viselhet - 6 ezer dollár pedig épp elég indok a csonkításra.

Néhány Altáj-hegység beli falusi nem csupán az agancsra utazik, hanem a szarvasok nyakából lecsapolható vérre is, ami köztudottan javítja az állóképességet, stresszoldó hatású és segíti a sebgyógyulást is. Ennek érdekében az élő állatból kell lecsapolni a vért, majd meginni vagy megfürdeni benne.

Csendek, a borzalmak orosz kisebbségek és török nomádok leszármazottaival benépesített helyszíne mintegy 2500 mérföldre fekszik Moszkvától és egy napos autóút választja el a katuni repülőtértől. A szarvasok kínzására a rövid szibériai nyár első napjaiban kerül sor, amikor a helyszín különös arcot ölt. Megtelik az orosz újgazdagokkal, akik extravagáns vakációra vágynak és nem tudják mire költeni a pénzüket. Elárasztják az utcákat és sportkocsikon manővereznek a tehéncsordák, a malacok és a tétova helyiek között.

Az idősebbek közül van, aki kifejezetten a vérfürdő kedvéért jön el; na nem szimbolikusan értve, hanem azért, hogy maga is megfürödjön az egyik szarvasbika frissen kiontott vérében. Többen állítják, hogy semmilyen más gyógyszer nem használ a hátfájásra, és még a hosszú utat és a "szegényes kiszolgálást" is elviselik a kúra kedvéért.

Az állatvédő szervezetek többször feljelentették már a mészárlókat. Bár a hagyomány nem veszélyezteti a szarvasállományt, az eljárás súlyos nyomot hagy az állatok pszichéjében - állítja a WWF Oroszország.

A mészárlás gyakorlatilag szükségtelen lenne, mivel a több 10 ezer, farmon nevelt szarvas agancsa bőségesen ellátná a piacot. A szarvasfarmok köré települt iparág széles skáláját kínálja a szarvasagancsból készült szereknek; ilyen pl. az immunerősítő pantokrin is, mely különös népszerűségnek örvend.
A szarvasvér jótékony hatását eddig tudományosan még nem igazolták, de az oroszok ennek ellenére gyakran fogyasztják vodkával keverve.

Az agancsokat eltávolítás után forrásban lévő vízbe merítik és megfelelően becsomagolják, nehogy az exportra kerülés előtt veszítsenek nedvességtartalmukból.
Szibériából évente 40 tonna agancs kerül az ázsiai gyógyszerkészítők raktáraiba; az ország ezzel Új-Zéland mögött a második a sorban.