Örökbefogadható, menhelyeken és gyepmesteri telepeken lévõ cicák és kutyák:
 

Mocsári teknősök a Naplás-tavon

A WWF Magyarország idén áprilisban indította útjára Mocsári Teknős Védelmi Programját, melynek célja, hogy hosszú távra biztosítsa az egyetlen Magyarországon őshonos teknősfaj fennmaradását. A program keretében önkéntesek segítségével először országos szinten feltérképezik a teknősök élőhelyeit, majd fajvédelmi tervet dolgoznak ki.

A Naplás-tó
A program egyik legfontosabb színhelye a XVI. kerületben található, mesterségesen kialakított Naplás-tó, mely a második legnagyobb természetvédelmi terület Budapesten.

A 150 hektáros terület védetté nyilvánítását a 80-as évek végén kezdeményezték, de csak 1997-re valósult meg. A gát és a tó a '70-es években árvízvédelmi tározóként létesült a már létező láprét helyén az un. "száz éves gyakoriságú vizek" visszatartására. A tóba ömlő, valaha bővízű Szilas-patak medre mára már az év nagy részén szinte teljesen száraz.

Márkus Ferenc (WWF) és Bognár Attila
(Főpolgármesteri Hivatal, Környezetvédelmi
Ügyoszt.) felavatja az információs táblát
Az elsősorban horgásztóként ismert állóvízben szép számmal fordul elő a védett mocsári teknős, melynek jelenlétére mától a WWF Magyarország információs táblája és egy újonnan kihelyezett jelzőbólya-sor is figyelmezteti a kirándulókat és a horgászokat.

A program keretében a természetvédő szervezet felméri a teknősállományt és (a Fővárosi Állatkert által biztosított) rádiotelemetriás eszközök segítségével Magyarországon most először nyomon követheti az állatok mozgását. A teknősök hátára szerelt, egy apró mágnes segítségével ki-be kapcsolható kis jeladó készülék pontos tájékoztatást ad az állat tartózkodási helyéről és mozgási útvonaláról.

A teknősre szerelhető antennás adó (balra)
és a hozzá tartozó vevőkészülék (jobbra)
A kb. 4 hónapos élettartamú jeladó segítségével fogják majd megtalálni a teknősök telelőhelyét is, hiszen a készülék 5-6 méterrel a víz, és 30-40 cm-re a föld alatt is kiválóan sugároz.

A mocsári teknős sajnos a Naplás-tavon sincs biztonságban: az emberi beavatkozáson és az olykor felelőtlen horgászokon kívül egy konkurens faj, a vörösfülű ékszerteknős is veszélyezteti az itt élő állományt. Ez a faj hazánkban nem őshonos, csupán hobbiállat, melyet ha meguntak, a felelőtlen állattartók gyakran kiraknak egy-egy közeli tónál, folyónál.

Az utolsó bólya kihelyezése.
A bólyasoron belül a teknősök birodalma van.
Ez alól a Naplás-tó sem kivétel; a mocsári teknőshöz hasonlóan rovarokkal, csigákkal, férgekkel, halakkal és algákkal táplálkozó, a tavakban gyakran áttelelő vörösfülű ékszerteknős bizony komoly gondot okoz a természetvédőknek.

Az egyetlen megoldás a "betolakodó" faj minél több egyedének eltávolítása a tóból. Ha a csapdázás során ékszerteknős kerül a varsába (csapdába), elviszik egy közeli állatkereskedésbe, ahol ideiglenesen elhelyezést biztosítanak a megunt és szabadon engedett páncélos jószágoknak, amíg végleges sorsuk el nem dől.

A fatörzs a teknősök egyik új napozóhelye lesz.
Az adatgyűjtési feladatokban egyébként nemcsak a WWF önkéntesei, hanem magánszemélyek, önkormányzatok és iskolák is részt vesznek; az ország egész területéről érkeznek vissza a kitöltött adatlapok.

A mocsári teknős ma még aránylag nagy számban él hazánkban, de élőhelyeit és tojásrakó helyeit gyakran beépítik, és az állatokra a növekvő autóforgalom is veszélyt jelent. Az is előfordul, hogy otthoni tartásra fognak be példányokat, ami szigorúan tilos, hiszen a mocsári teknős a többi hazai hüllővel együtt védett; eszmei értéke 50 000 Ft.

Zöld Magazin
2002. szeptember 10.

















 

 
Tartalom és design: almendra studio. Az oldalon szereplő anyagok utánközlése kizárólag a kiadó írásbeli engedélyével lehetséges. Minden jog fenntartva.
Impresszum, hirdetési feltételek