Génmanipulált állatok Magyarországon - tudomány vagy szégyen?

Az MTA Kísérleti Orvostudományi Intézetében a minap megnyílt az Orvosi Géntechnológia Részleg. Az 1500 nm-es, kétszintes épület és a berendezése 800 millió Ft-ba került, aminek nagy része állami pénzforrásból származott.

Az épületben kb. 26 ezer egér és 1500 patkány helyezhető el. Az OGR alapvető feladata az orvosbiológiai alapkutatásokhoz, az alkalmazott klinikai kutatásokhoz és a gyógyszerfejlesztéshez ma már elengedhetetlen állat- és géntechnológiai háttér biztosítása.

"Korszerű és eredményes orvosbiológiai alap- és alkalmazott kutatás, valamint az ezeken alapuló magas színvonalú egészségügyi ellátás és gyógyszerfejlesztés ma már elképzelhetetlen a genetikailag módosított modellállatok alkalmazása nélkül." - mondták az átadáson az intézmény vezetői, köztük az MTA elnöke, aki maga is vezet kutatási programokat az intézetben.

Mondták ezt azok, akik évente állatok tízezrein fognak ott kísérletezni, és akik nagyhírű magyar tudósok.

Nehéz helyzetbe kerül a híradást hallván az erkölcsileg érzékeny ember, hiszen magas színvonalú egészségügyi ellátásról beszélnek nekünk, és ki ne akarna itt ma Magyarországon magas színvonalú egészségügyi ellátást? Ha erre gondolunk, még át is siklunk az itt elhelyezett kísérleti állatok léte felett, egyébként is, mindez az állatvédelmi előírások betartásával működik majd. Lesznek krómacél, steril ketrecek, klíma, steril alom, steril táp, ultraszűrt víz, mi kellhet még ezen kívül?

Csak egy kis erkölcsi érzékenység... Mert pusztán tudományos érvekkel ugyan sok minden alá lehet támasztani, azonban az ember nem csupán "homo sapiens", hanem "homo ethicus" is.

Itt eszébe jut az embernek, hogy a minap olvasott egy riportot Nádas Péter íróval arról, hogy a huszadik század megértéséhez világosan kell/ene/ látni a tudomány szerepét a holokausztban. /Magyar Hírlap 2003.szept. 20./ Nádas mondja: "A tudósok látszólag kis etikai engedményt tettek, amikor a nagyobb merítés és a gyorsabb eredmény reményében áthelyezték a kísérleteket a nyilvános intézetekből a koncentrációs táborokba." Ezt nyilván tudományos meggyőződésük is alátámasztotta.

Mielőtt bárki arra gondolna, hogy most párhuzamot kívánok vonni egyes akkori német tudósok és mai magyar orvoskutatók tudományos működése között, sietek leszögezni, hogy nem.

A párhuzam pusztán etikai értelemben értendő, még akkor is, ha akkor Németországban emberek, mostanában pedig - természetesen nem csak Magyarországon, sőt talán elsősorban nem nálunk - állatok a kísérleti alanyok.

Ugyanis azt gondolom, hogy - amint ezt az orvos Albert Schweitzer is több írásában kifejtette - az állatok is érző, szenvedni képes élőlények.

Az állatkísérleteket - mint mindenfajta kegyetlenséget - fel kell számolni, azért mert nem jelentenek garanciát az emberre és mert kiválthatóak valóban tudományos, ún. alternatív módszerekkel. Ezek a módszerek olcsóbbak és biztonságosabbak, semmilyen élőlénynek nem okoznak felesleges szenvedést. Az alternatív módszereket kell alkalmazni, továbbfejleszteni és népszerűsíteni. Ma a "hivatalos" tudomány képviselői dogmaként hangoztatják, hogy az állatkísérletekre szükség van. Azonban más gondolkodású tudósok és kutatók véleménye szerint a modern tudomány fejlődését csak hátráltatja a kegyetlen és hibás módszerek alkalmazása. Egyre több tudós állítja: semmilyen állatfaj nem lehet biológiai modellje egy másik állatfajnak vagy az embernek; az állatkísérletek eredményeit nem lehet emberekre alkalmazni.

Tudományos érvek persze pro és kontra felhozhatók, azonban nincs egyetlen etikai érv sem, amely alapján az állatkísérletek elfogadhatók lennének.

Egyes antropológusok úgy fogalmaznak, hogy az ember értelmes állat. Az "értelmes" jelző arra utal, hogy az ember fölülmúlja a kozmosz valamennyi létezőjét. Egyben élőlény is, azaz szervesen illeszkedik az élő és élettelen természet egészébe, és valamiképpen a kozmosz szülöttje. Fölülmúlja a természetet, és azonos vele. Az ember három alapvető tulajdonsága alapján különbözik az állatoktól. Ezek: a szellemi megismerés, az akarati törekvés, valamint a tudatos és szabad önmegvalósítás.

Vajon melyik tulajdonsága jogosítja fel az embert arra, hogy globálisan állatok millióinak okozzon borzalmas szenvedéseket a kísérleti laboratóriumokban, hogy belepiszkáljon génjeikbe? Vajon meddig tart még az állatok holokausztja?

Kivánom, hogy a magyar tudomány, a magyar tudósok világraszóló eredményeket érjenek el mindazon tudományterületeken, amelyek nem igénylik kísérleti állatok szenvedését.