Halászati korlátozások a tengerfenék védelmében


A tudósok azt szeretnék, ha az Egyesült Államok kormánya lezárna bizonyos területeket a halászhajók elől, hogy megvédjék az óceánfeneket, illetve az egzotikus állatfajokat.

Vannak ugyanis olyan halászhajók, melyek gépezetei több ezer méterrel a tenger felszíne alatt keresik a halakat, a rákokat és a kagylókat.

A kutatók szerint a tengerfenék kikotrásának és lehalászásának következményeiről rendelkezésre álló adatok hiánya nem jelenti azt, hogy a halászatnak ez a fajtája nem károsítja a tengeri faunát.

Az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia tudósai azt szeretnék, ha a National Marine Fisheries Service, melynek feladata többek között a halállomány és a tengerfenék védelme, a különösen érintett zónák egy részén megtiltaná a halászatot, illetve, - hogy minimalizálják a tengerfenék károsítását - olyan rendeletet adna ki, mellyel bizonyos helyeken szabályoznák a kiaknázható mélységet, illetve a halászat során bevethető kotrógépek és más eszközök használatát.

Ez hosszú távon a halászati ipar érdeke is, hiszen a törékeny tengeri ökoszisztémák károsodása később a halállomány, a rákok, a kagylók, és minden halászható élőlény populációjának radikális csökkenéséhez vezethet.

Egy 1996-os törvény szerint a halászati hatóságok kötelesek körülhatárolni a halászott fajok élőhelyét, és kötelesek minimalizálni a halászhajók kotrógépei által bennük okozott kárt.

Az Egyesült Államok partjain az 1900-as évek eleje óta alkalmazzák a mélyvízi halászatot, főleg a Mexikói-öböl és az Atlanti-óceán felé eső partszakaszon. A Csendes-óceáni vizeken főleg északon és Alaszka partjainál "divat".

A tudósok többszöri felszólítására végül Joel Hefley, republikánus képviselő vállalta egy olyan tervezet benyújtását, mely a tengerfeneket legjobban károsító gépezetek paramétereit szabályozná.