Endotracheális intubáció: a macskák halála

Az endotracheális intubáció, vagyis a szájon vagy orron a tracheába (légcsőbe) vezetett csőre akkor lehet szükség, ha az embernek légzési nehézségei vannak vagy lélegeztetőgépre van szüksége. Az eljárást azonban - bármilyen hihetetlen - sok helyen (pl. az Egyesült Államokban) még mindig felnőtt és kölyök macskákon, kutyákon, görényeken és disznókon oktatják, jóllehet, erre léteznek már lényegesebb fejlettebb módszerek is.

Krónikus sérülések és halál

Ha az állatokat szabályszerű orvosi ellátás miatt altatják, akkor is szenvedhetnek légúti és gégefő-zúzódásokat; létrejöhetnek bevérzések és hegesedések (a beavatkozás után nem ritka a torokfájdalom és a köhögés). A nem altatott állatok viszont jóval többet szenvednek az intubációs gyakorlatok alatt, mert az orvostanhallgatók még gyakorlatlanok. Előfordul, hogy az állat elpusztul a szakszerűtlen intubáció miatt. Mivel az orvostanhallgatók több csoportra osztva látogatják a gyakorlatot, az állatokat gyakran intubálják, így a sérülés veszélye még nagyobb.

Modern oktatási módszerek

Léteznek már különböző "állatmentes" oktatási módszerek is az intubáció elsajátítására; erre a célra kifejlesztett műbabák, emberi holttestek vagy akár igazi betegek is, ugyanakkor fontos elméleti és háttérinformációkat is közölhetnek diafelvételek, prezentációk segítségével.

A műbabákon történő gyakorláshoz speciálisan tervezett, anatómiailag kifogástalan ember-utánzatokat használnak. Egy babát több személy ill. osztály is intubálhat annak veszélye nélkül, hogy károsodást okoznának. Gondos kezelés mellett ezek a babák akár a végtelenségig is használhatók, és ez gyakorlatilag olcsóbbá is teszi őket, mint az állatokat.

Egy nővér véleménye szerint a babák használata előnyös, mivel "az állandó ismétlés és gyakorlás a legfontosabb tényezők közé tartozik, úgy a tanulás, mint az intubálásban szerzett kompetencia megőrzése szempontjából. ... Ha élő gyakorlati objektumot használnak, az orvostanhallgatók gyakran elutasítják a gyakorlat megismétlését a nyilvánvaló traumatikus hatások miatt, melyet egy teljes osztály pár állaton végzett gyakorlása okoz. A gyermekfejet anatómiailag szimuláló utánzat használatakor az orvostanhallgatók nem haboznak olyan hosszan gyakorolni az intubálást, míg biztos kézzel végre nem tudják hajtani." (1)

Egy másik nővér így vélekedik: "Az intubáció babákon történő gyakorlása legalább annyira jó, mint az élő objektumok használata. A babák azonban olcsóbbak és kiküszöbölik azt az anatómiai különbséget is, amely a gyermekek és macskák között fennáll." (2)

A holttesteken történő gyakorlás értékes gyakorlati tapasztalatokal bír. A hallgatók láthatják a száj és garat egyes részeit valós helyzetükben és nagyságukban. Az Ohio állambeli Akron-i gyermekklinika újszülött-intenzívosztályának tagjai megállapították, hogy a szülők 73%-a hozzájárulna menthetelen gyermekük halála után testük tudományos célokra történő felhasználásához, "ha ezzel a jövőben újszülötteket lehet megmenteni". (3)

A műtőben szerzendő gyakorlatra csak a fentebb leírt gyakorlati módszerek eredményes vizsgája után kerülhet sor. Az élő emberen végzett intubációt általában az orvostanhallgatók először csak megfigyelik, majd egy aneszteziológus felügyelete mellett maguk is elvégzik.

Veszélyes különbségek

A hallgatóknak klinikum közben pszichológiailag releváns modelleken megfelelő képzést is kellene kapniuk, mielőtt valódi betegeket intubálnak. Az anatómiai különbség az emberek és macskák között mindenesetre túl nagy ahhoz, hogy a macskákon szerzett ismeretet az ember esetében közvetlenül is fel lehessen használni. A macskáknak hosszabb, élesebb fogaik, arányosan hosszabb nyelvük, bővebb nyálelválasztásuk, kisebb, előrébb fekvő gégefőjük és nagyobb gégefedőjük van, mint az embereknek.

Az intubálás állatokon történő elsajátításával szembeni ellenállás egyre nő. Egy gyakorló állatorvos az állatok használatát azért kifogásolja, mert véleménye szerint "az emberrel ellentétben a macskát könnyen lehet intubálni, ha a szegycsontján (vagyis a hasán) fekszik... Intubálás közben a macskák gyakran kapnak gégegörcsöt, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi az intubálást. A gégefő és a garat érzékeny szövete jelentős károsodást szenvedhet, ha gégegörcs közben próbáljuk meg az intubálást... Az embernél végzett intubálás oktatásához macskák használatát nem tudom ajánlani." (4)

Honnan származnak?

Az intubálás gyakorlásához használt állatok az Egyesült Államokban korábban lehettek háziállatok is, melyeket állatmenhelyekről szereztek. Az állatmenhelyeknek elvileg kitett vagy gazdátlan állatok menedékhelyének kellene lennie, nem kórházak és kísérleti laboratóriumok beszállítójának. A macskák származhatnak olyan cégektől is, melyek biológiai termékek szállítására szakosodtak. Az Egyesült Államokban a legnagyobb biológiai szállítócégeket már kapcsolatba hozták állatkínzási esetekkel. Az intubációs tréninghez szükséges állatok iránti igény a háziállatok lopásának számát emelte ill. a macskák fokozottabb tenyésztését eredményezte, amely újra csak a háziállatok rendkívüli populációjának problematikáját veti fel.

Források:
Peta.de
(1) Holly Jensen, R.N., (írásos nyilatkozat)
(2) Sarah Krakauer, R.N., (írásos nyilatkozat)
(3) Philip E. Canuto, Beacon Journal, 1991. május 14.
(4) Wendy Thacher, D.V.M., (írásos nyilatkozat), 1991. február 5.