Nemzetközi vágóállat-szállítás
A kelet-európai halálkaraván

Tiltakozunk, tüntetünk, hirdetünk, aláírunk - azok helyett, akiknek nem adatott meg ez a lehetőség. Társaink, az állatok évszázadok óta szenvednek mohóságunk, kapzsiságunk miatt. Fájdalmas és legtöbbször szükségtelen kísérleteket végzünk rajtuk, pusztítjuk őket prémjükért, epéjükért, és különböző szerveikért; halomra öljük őket, hogy minél drágább dísztárgyakkal vehessük körül magunkat, szűk ketrecekbe zárjuk őket, hogy gyönyörködhessünk szépségükben, kipusztítjuk élőhelyeiket, kiraboljuk fészkeiket, kedvtelésből lövöldözünk rájuk, azzal áltatva magunkat, hogy ez "nemes sport"... és a sor még nagyon, nagyon hosszú.

Soha azonban még olyan pusztítást nem végzett az ember, mint az utóbbi néhány évtizedben. Mohóságunk határtalan: évente többmillió állatot zsákmányolunk ki tojásért, tejért, húsért... Barátainkat, az állatokat megesszük.
Ez ellen tenni nem lehet - hiába a jó szó, az emberek többsége mereven elzárkózik a vegetarianizmus útja elől, 20 évvel ezelőtti orvosi téveszméket és saját mohóságát ajnározva. Ez a világ ilyen, és nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni. De tenni az ellen, ami rossz, ami fájdalmat és fölösleges szenvedést okoz azoknak, akik az életüket adják, hogy minket tápláljanak - azt igenis lehet.
Ezt a szép célt vállalta föl most több nemzetközi állatvédő szervezet, köztük a magyar Rex Kutyaotthon Alapítvány Gazdaságiállat-védő Csoportja is.
A kegyetlen üzlet, ami ellen az állatvédők szót emeltek, az a hosszú távú vágóállat-szállítás. Évente többmillió állatot cibálnak keresztül-kasul Európán, mindössze azért, hogy egy akár 10 napos borzalmas tortúra után a célországban levágják őket. Eltekintve attól, hogy micsoda abszurd és értelmetlen dolog ez, hiszen rengeteg állat elpusztul útközben, gondoljunk csak bele, micsoda szenvedés ez az amúgy is ijedt, sokszor beteg, gyakran anyjuktól elszakított, halálra ítélt állatoknak.

Ha akad is olyan, aki nem érez szánalmat ezek iránt az állatok iránt, képzelje csak magát a helyükbe. Ugye, milyen hosszú és fárasztó az út pédául csak Magyarországról Olaszországba? Mi lenne, ha egy 3-4-szer ilyen hosszú utat állva kéne megtennünk? Mi lenne, ha ezt az utat másokkal egy levegőtlen kamionban összezsúfolva kéne megtennünk? Mi lenne, ha az út alatt nem szállhatnánk ki, nem lenne élelmünk és vizünk? Ugye, még rágondolni is rossz...

A szállítás
A legnagyobb szarvasmarha-exportőr Németország, Írország és Franciaország, a leggyakoribb végcél pedig Libanon. A dél-európai kikötőkbe kamionokon összezsúfolva érkezek meg a rémült állatok; őket itt hajóba rakják, majd végcéljukon, a Közel-Keleten általában rituális vágással, vagyis kábítás nélkül végeznek velük - az állatokat "kivéreztetik".
Ezt az üzletágat az EU az adófizetők pénzéből finanszírozza, hogy megszabaduljon a fölöslegesen termelt marhahústól; a támogatást "export-visszatérítés" címén adják az érintetteknek.
A borjak különösen rosszul bírják a szállítást; mivel nem képesek alkalmazkodni, ezért, ha a szállítást túl is élik, utána néhány hét alatt nagy százalékuk elpusztul a stressz miatt.
A sertések különösen fogékonyak a tengeribetegségre és a kiszáradásra; közülük évente többmillióan kénytelenek végigutazni Európát; a legnagyobb exportőr Hollandia.
A lószállítmányok legnagyobb része (kb 82%) Lengyelországból, a Balti államokból és Romániából származik; végcéljuk Olaszország.

STOP! Hogy lehet, hogy nem tartják be az előírásokat? Kelet-Európa adottságai miatt a szállítmányok több kisebb területű országon mennek keresztül. Ezek az országok hiába rendelkeznek szigorú előírásokkal, ha a kamion kevesebb, mint 8 órát tölt el a területükön. Ezért nehéz ellenőrizni a menetidőt az itatási-etetési időközök és az állatvédelmi előírások betartását. A célállomás vágóhídján alkalmazott módszerek sokszor nem felelnek meg a származási ország állatvédelmi előírásainak.

Hazánk erősen érintett, mint tranzitország; a litván és lengyel lovakat Csehországon, Szlovákián, Szlovénián és Magyarországon utaztatják keresztül.
A lovak nagyon nehezen bírják az utat; sokszor összeesnek a kanyarokban a kimerültségtől; ilyenkor társaik összetapossák őket. A kötelező "pihenőkkor", ha még életben vannak, erőszakkal próbálják őket talpraállítani.
A szamarakra is hasonló sors vár; közülük sokan útközben adnak életet kicsinyeiknek, akiket társaik agyontaposnak a zsúfolt, imbolygó kamionban.
A juhok és bárányok helyzete (ha még egyáltalán beszélhetünk fokozatokról) talán még rosszabb. Gyakran 6-800 (!) állatot zsúfolnak föl egyetlen kamionra. Őket természetesen lehetetlen rendesen ellátni útközben; a kamion belsejébe még a levegő sem jut el, az állatok nagy része pedig egyszer sem fér oda az itatócsapokhoz. Az állatok lába sokszor beszorul a kamion rácsai közé; ilyenkor fölsebzik magukat és egyensúlyukat vesztve a többiek eltaposhatják őket. Sokszor az egész szállítmány pár hetes kisbárányokból áll.

STOP! "A legfelső szinten tragikus látvány fogadott: a bárányok legtöbbje már nem élt, a maradék haláltusáját vívta. A kamion teteje magába szívta az égető napfényt és a magukra hagyott állatok szó szerint élve megfőttek." (CIWF, 1999; a kamion Angliából szállított bárányokat Görögországba. A turisták miatt a szállítmány nem fért föl a kompra, ezért az állatokat 2 napig felügyelet és ellátás nélkül magukra hagyták; a kamoinban ezalatt 50-60 fok volt.)

A fő problémák
Az állatvédők évtizedek óta tiltakoznak a hosszú távú élőállat-szállítás kegyetlenségei ellen, hiszen azok sok szempontből ellentmondanak az állatvédelmi követelményeknek. A legnagyobb gond maga az emberi gondatlanság és nemtörődömség.
Az állatok nem jutnak elegendő vízhez és élelemhez, ezért szomjaznak és éheznek az út során.
A kamionban nem megfelelőek a körülmények élő állatok szállítására: rossz a légcsere, nincs friss levegő, csúszós a padozat és az otimálisnál jóval több állat van összezsúfolva egy helyen.
Az állatok a szállítás közben szenvednek; ki vannak téve a fájdalomnak, sérüléseknek, betegségeknek.
A természetes viselkedési mechanizmusok nagy mértékben korlátozottak a kamionokban töltött út során a szűk hely, a kötőfékek és a nem megfelelő ellátás miatt.
A fájdalom és a veszélyeztetettség érzése és a folyamatos nyugtalanság nagyon megnehezíti az állatok kezelését. A képzetlen, vagy nem megfelelő gyakorlattal rendelkező sofőrök és dolgozók ezért sok esetben bántalmazással és erőszakkal érik el céljukat. Ez további feszültséget és félelmet idéz elő az állatokban.

A hosszan tartó előállat-szállítás felesleges!
Értelmetlen és embertelen dolog a vágásra szánt állatokat a több napos út viszontagságainak kitenni, hiszen sorsuk úgyis meg van már pecsételve. Minden szempontból az a leghumánusabb eljárás, ha ezeket az állatokat a tenyősztő telephez legközelebb eső vágóhídon vágják le, majd a húskészítményeket szállítják tovább - ennek költségei ráadásul akár a hatodára is csökkenthetik a szállítási kiadásokat.
Ebben minden jogszabály, minden fórum, minden tudományos kutatás és minden józan ember egyetért, azonban mindezek ellenére eddig nem sikerült ezt a megoldást a gyakorlatban is bevezetni. Erre most jó alkalom, hogy az állatok szállítás közbeni védelméről szóló Európai Uniós Irányelv megújításra vár.

Az akció
2000 nyarán született meg a Regionális Környezetvédelmi Központ segítségével az a hálózat, melynek tagjai Litvániától Szlovéniáig felvállalták a gazdasági állatok "halálkaravánjainak" problémáját. Az elsődleges cél a figyelemfelhívás, a helyi hatóságok összefogásának ösztönzése, a szomszédos országok ellenőrzésének összefogása és a politikusok befolyásolása a élő állatok helyett a hússzállítás támogatására.
Már hónapokkal ezelőtt elkezdődött az az aláírásgyűjtő akció, mellyel a Kelet-Európai élőállat-szállítás ellen tiltakozhatunk.

STOP! Jelenleg Magyarországon nincs olyan hatóság, amely azonnal reagálni tudna az állatokkal szembeni visszaélésekre. Emiatt az egyébként korszerű jogszabályok végrehajtása akadozik. Ez igen súlyos probléma, hiszen hazánk földrajzi fekvéséből kifolyólag a szállítási útvonalak csomópontjában található és egy komoly ellenőrzési rendszer kiépítésével jelentősen javíthatna az átutazó állatok körülményein.

Az akció "csúcspontja" az az egy hetes kamionturné, mely Litvánián, Lengyelországon, Csehországon, Szlovénián, Németországon, Horvátországon és, Magyarországon áthaladva hívja fel az emberek figyelmét erre a súlyos problémára. Az önkéntesek itt is minden erejüket latba vetve gyűjtötték és gyűjtik az aláírásokat.
A kamion június 21-én indult Litvániából és utolsó állomása június 30-án Rómában lesz. Budapesten szerdán állt meg a kamion a Felvonulás téren, ahol az Animals' Angels és a magyar "házigazda", a Rex Alapítvány képviselői is üdvözölték az érdeklődőket. Az aláírásgyűjtés keretében sor került a "Hosszú az út a mészárszékig" című rövidfilm-válogatás megtekintésére is, melyet állatvédő felderítők készítettek. A vetítésen résztvevők a fülledt kamionban saját bőrükön is megtapasztalhatták, milyen lehet a tűző napon órákat utazni ilyen körülmények között...

A kamiont a fiatal fotóművész, Lars-Erik Sipos fényképei díszítették, melyek közül több nekünk is ismerős; ezek a szomorú felvételek egész Európát bejárták már, hogy felhívják a figyelmet a borzalmas halálkaravánokra.
Erik, aki két éve dolgozik az Animals' Angels és a Rex Alapítvány felderítőivel és az út második szakaszán csatlakozott a kamionhoz lapunknak elmondta, hogy a médiától mindenhol a lehető legtöbb támogatást kapták és a nyilvánosságnak köszönhetően rengeteg aláírást sikerült összegyűjteni az állomásokon.
"Ez az első alkalom, hogy nem követjük az állatokat szállító kamionokat, hanem elhozzuk őket az emberekhez" - nyilatkozta a fárasztó út után még mindig lelkes fotós.
Arról, hogy összesen hányan adták nevüket a petícióhoz, egyelőre nincsenek adatok; volt, ahol csak pár százan, de volt, ahol ezernél is többen írták alá a kérelmet. A budapesti helyszín sajnos teljesen kiesett a forgalomból, de egyedül itt volt lehetőség a kamion parkolására. Akinek nem sikerült kijutnia a térre, az se keseredjen el; a petíció még letölthető és aláírható! Lars-Erik Sipos fényképeit a Kálvin téri aluljáróban a Cha Cha Cha kávézó is kiállította; náluk is van lehetőség még az aláírásra.
Az összegyűlt aláírásokat a résztvevő szervezetek az EU illetékes minisztereihez fogják eljuttatni.