Több száz fajt befolyásol a globális felmelegedés


Az emelkedő átlaghőmérséklet, mely korai virágzásba borítja a fákat és korai fészekrakásra ösztönzi a madarakat a tudósok szerint több száz állat- és növényfaj normális viselkedését borítja fel. A szomorú tényeket, melyek az élőhelyük csökkenésével amúgy is sújott állatfajok nem túl vidám jövőjét vetítik elő, két új, a tegnapi Nature folyóiratban közölt tanulmány mutatja be.

A szakemberek túlnyomórészt korábbi európai és észak-amerikai megfigyelések adatai alapján dolgoztak és arra a következtetésre jutottak, hogy a globális felmelegedés hatására a következő évtizedekben rengeteg faj kihalhat. Az emelkedő hőmérséklet ugyanis történelmi vándorlási útvonalaik és megszokott élőhelyeik elhagyására kényszeríti a fajokat, melyeknek új versenytársakkal kell így szembenézniük, míg maguk is hódító fajai lehetnek a kényszerűségből elfoglalt új területeknek.

Alastair H. Fitter, a Yorki Egyetem biológia professzora, aki az angliai vadvirágok korai virágzását tanulmányozza arra a következtetésre jutott, hogy melegedő klíma által "összezavart" több száz vadon élő növény elterjedési területe folyamatosan tolódik észak felé.

Fitter szerint több bizonyíték is van rá, hogy a növények és az állatok viselkedését befolyásolja a globális felmelegedés, annak ellenére, hogy a Föld átlaghőmérséklete mindössze 1 Fahrenheit fokkal nőtt a múlt században. Fitter állítja, hogy a változás épp, hogy csak elkezdődött és a "nagyja még hátravan".

Az ENSZ előrejelzései szerint a következő évszázadban 10,5 Fahrenheites növekedés várható a légkörben felgyűlő üvegház-gázok miatt.
Ha ez megtörténik, akkor a fenti katasztrófahelyzet bekövetkezik és a természetes előfordulási helyek összezsugorodnak, harcra késztetve a különböző fajokat.

Két tudóscsoport egymástól függetlenül több száz tanulmányt alapul véve hasonlította össze a növény és állatfajok előfordulási helyének és viselkedésének a globális felmelegedéssel kapcsolatba hozható változásait. Az eredmények szerint a klímaváltozás a rovaroktól a madarakon keresztül az emlősökig minden fajt érint, még akkor is, ha figyelembe veszik a más emberi tevékenységekből következő élőhely-csökkenést.

A két kutatás bizonyítékot talált arra, hogy a visszahúzódó gleccsereken, a melegedő óceánokon és a zsugorodó hótakarókon kívül a globális felmelegedés nyomot hagy a Földön.

A Texas Egyetem több évtizedes, 1700 fajt felölelő megfigyeléssorozata azt mutatta, hogy amíg a megfigyelt fajok fele egyáltalán nem változott sem viselkedésében, sem elterjedése szempontjából, a másik fél fajainál történt változások egyértelműen köthetők a globális felmelegedéshez.

A megfigyelt fajok közül a növények, madarak, lepkék és kétéltűek átlagosan évtizedenként 2,3 nappal előbb raknak tojást vagy kezdenek virágzani.
Az Észak-Amerikában megfigyelt 99 madár-, lepke- és alpesi növényfaj évtizedenként 6,1 km-rel északabbra rakta át "székhelyét".

A legkirívóbb példája az elmúlt évtizedekben történteknek pedig egy Barcelona közelében valaha nagyon gyakori boglárkalepke, a Lycaena tityrus, melynek felleléséhez ma már kb. 100 km-t kell északra utazni a spanyoloknak.
A lepke előfordulási helye valaha Ausztriáig tartott, de az utóbbi 5 évben annyira északra tolódott, hogy ma már Észtországban is megtalálható, bár korbban a balti országokban egyáltalán nem fordult elő.

A másik tanulmány, melyet a Stanford Egyetem készített több, mint 1400 fajt vizsgált meg alaposan. A fajok 80%-a a globális felmelegedésre visszavezethető viselkedésbeli változást mutatott. A tavaszi felmelegedés korai érkezése a tojásrakást, a téli álom végét és a virágzást a fajok nagy részénél 5 nappal hozza előbbre a mérsékelt éghajlaton - írja a tanulmány.