Veszélyeztetett fajokért aggódik az Unió

Az Európia Unió hathatós és gyors cselekvést sürget több száz veszélyeztetett állat és növényfajta megmentésért, melyeket a térségben kihalás fenyeget.

Brüsszel csökkenteni kívánja azokat az emberi tényezôket, amelyek a kontinens törékeny ökoszisztimájának rohamos pusztulását okozzák. A kutatók szerint a természetes ütemű evolúciós folyamatok helyett napjainkban akár ezerszeresére is felgyorsulhat az egyes fajok eltűnésének folyamata.

Az EU nem véletlenül kondította meg a vészharangokat. Európában a madarak és lepkék legalább 40 százaléka, valamint 800 növényfajta veszélyeztetett. Nem maradhatunk kívülállók, hiszen ennek az érzékeny rendszernek mi magunk is tagjai vagyunk: az ökoszisztéma pusztulása közvetlen csapás a számunkra is. Az Unió most ebbôl a szemszögbôl próbálja megközelíteni a kérdést; a Környezetvédelmi Bizottság jövô heti, Madridban tartandó ülésének témája a biodiverzitás lesz.

Az EU vezetôi azt ígérik, hogy 2010-re sikerülhet megállítani a földrész gazdag és változatos vadállományának pusztulását - hogy ezt mire alapozzák, azt egyelőre nem tudjuk, hiszen a feladatot eddig nem vették túl komolyan.

A madarak jelezték talán a legmarkánsabban a biodiverzitás csökkenését, hiszen viszonylag magasan állnak a táplálékláncban, így jól tükrözik az ökoszisztémában végbemenô változásokat. A számok önmagukban is ijesztôek: az 1980-as évhez képes a madarak aránya 70 százalékra csökkent.

Az urbanizáció és a megművelt mezôgazdasági területek térhódítása, az úthálózat növekedése és a közúti közlekedés intenzitása csak néhány a számos tényezô közül, amelyek Európa vadvilágának fokozatos kipusztulásához vezetnek. A természetes élôhelyek rohamos megfogyatkozása és a klímaváltozás jelentik a legnagyobb veszélyt. A kutatók szerint a globális felmelegedés valamennyi faj 35 százalékának eltűnéséhez vezethet 2050-re.

Az egyik legszembetűnôbb példa a kihalás szélén álló ibériai párduchiúz, melyből már csak néhány száz példány él elszigetelten a Spanyolország és Portugália középsô és déli részén megmaradt élôhelyeken.

Reméljük, hogy ezúttal az ígéretek nem a félretolt aktákban végzik és a jövő heti bizottsági ülés igazi változásokat hoz. Mindenesetre az idô valóban sürget, hiszen máris elkéstünk; a cél most már csupán az lehet, hogy szépíteni, tompítani próbáljuk az eddigi veszteségeket. Az elsô lépés pedig az legyen, hogy elismerjük: a bajokat mi okoztuk, tehát a felelôséget is nekünk kell vállalnunk!