Veszettség veszélyezteti az etióp sakálokat

Súlyos veszélybe kerülhet a világ legrikább kutyaféléjeként nyilvántartott etióp sakál egy veszettségjárvány kitörése miatt.

A járvány központja a Bale Mountains nemzeti park Délkelet-Etiópiában, ahol közel 300 etióp sakál él. Ez a faj annyira ritka, hogy összesen kb. ötszáz példány él már csak belőle, amiből már 20 áldozatul esett a vírusnak.

Az addis ababai székhelyű Etióp Sakál Megőrzési Program a lehető leghamarabb szeretné megkezdeni az állatok veszettség elleni oltását.

Az oltás nélkül a szervezet becslései szerint az állatok kb. 2/3-a hamarosan elpusztulhat, ahogy az a legutóbbi járvány kitörésekor, 1991-ben is történt. Akkor a 450 példányból összesen 120 maradt életben.

Az oltássorozatot állami támogatással, még november első felében szeretnék megkezdeni; korábban a kormány vonakodott attól, hogy engedélyezze a veszettségprogramot, mert a Szerengeti-beli farkasok oltásakor sok állat elpusztult a vakcina beadása utáni levertség során.

A nemzeti parki populáció nemrég tért magához az előző járványból, ezért különösen sebezhető, mivel a felszaporodott állománynak köszönhetően már több, mint egy sakál jut egy km2 területre, vagyis az etióp farkasok most sűrűbben lakják a parkot, mint az előző járvány idején.

Egy 2002-ben a tudósok által készített számítógépes modell alapján a szakemberek úgy vélik, a faj kihalása megakadályozható az állatok 20-40%-nak beoltásával.

Az Etióp Sakál Megőrzési Program koordinátora szerint egy, a parkba tévedt veszett kóbor kutya lehet felelős a járványért; a gazdás kutyákat ugyanis 1996 óta a sakálok védelmében 10 mérföldes körzetben kötelező veszettség ellen évente oltatni.

Augusztus és szeptember folyamán minden évben a farmerek nyájaikat beviszik legeltetni a sakálok területére és viszik magukkal terelőkutyáikat is. A terelőkutyák és a sakálok közötti kontaktus is segíthet a járvány terjesztésében.

Az etióp sakál (Canis simensis), melyet abesszín farkasnak vagy abesszín rókának is neveznek, a szürke farkas rokona. A fajt még mindig a kihalás fenyegeti, és megmentését az is nehezíti, hogy az állatok gyakran kereszteződnek a házi kutyákkal, így a "tisztavérű" egyedekből egyre kevesebb marad.

Kapcsolódó cikkünk:
Veszélyben az etióp vadvilág