Az ENSZ sem védi meg az emberszabásúakat

Bár az emberiség már eddig is százával irtotta ki azokat a növény- és állatfajokat, amelyekkel megosztja a bolygót, a szakemberek most arra figyelmeztetnek, hogy küszöbön áll legközelebbi rokonaink kipusztulása. A legújabb kutatási eredmények szerint az afrikai és délkelet-ázsiai emberszabású majmok csupán 30-50 évre vannak a teljes kihalástól.

A gorilla-, orángután- és csimpánzpopulációk létszáma folyamatosan csökken a háborúk, a természetes élôhelyek megváltozása és pusztulása, a sorozatos erdôtüzek, az orvvadászat és a hozzá kapcsolódó emléktárgy-kereskedelem miatt, miközben a megmentésükre irányuló ENSZ-erôfeszítések sorra csôdöt mondanak.

Az emberszabású majmok védelmét szolgáló ENSZ-projekt (Grasp) két évvel ezelőtt indult - nem sok sikerrel. Az ENSZ, környezetvédelmi programja keretében most újra feleleveníti a projektet, melynek kapcsán 28 érintett ország képviselôi üléseztek nemrégiben Párizsban. Ez az elsô alkalom, hogy valamennyi, emberszabású majom-populációval rendelkezô ország közösen igyekszik megoldást találni a mind sürgetôbb problémára. A találkozó egy késôbbi, kormányzati szintu ülést hivatott elôkészíteni, amelyre 2004-ben kerül majd sor.

Jelenleg a gorillák helyzete a legaggasztóbb, a szakértôk szerint létszámuk összesen csupán 126 ezerre tehetô. Az alfajokon belül leginkább a hegyi gorillák számának megfogyatkozása döbbenetes; mára mindössze néhány száz példányt tartanak számon. Ugyanakkor kevesen ismerik a gorillák kiemelt szerepét az erdôs területek megújításában. Ezek az állatok, az elefántokkal együtt az erdôk valóságos kertészei.

Az indonéziai orángutánok helyzete sem megnyugtatóbb; számuk alig éri el a 20 ezret, míg a csimpánzok egyedszáma jelenleg 100 és 200 ezer között mozog és bár nem minden élôhelyen mutatnak csökkenô tendenciát, bizonyos területeken az állomány komoly veszélyben van. Nigériában például csupán 4-6 ezer példány él.

A számok alapján érthetô, hogy a hatékony együttmuködés megszervezése és a nagy majmok megmentésre tett erôfeszítések nem várhatnak tovább. Elérkezett az utolsó utáni pillanat is és nincs mit szépíteni a dolgon: ez valóban krízishelyzet.

Sajnos a Grasp már indulásakor sem állt erős lábakon, a feladat nagysága alatt pedig egyszerűen összeroppant. A jövőben a tájékoztatásra, oktatásra fordított nagyobb hangsúly és az ökoturizmus fejlesztése lehet a javulást hozó megoldás. A lakosságot rá kell ébreszteni arra, hogy a nemzeti parkok védelmével, az orvvadászat elleni küzdelemmel és az élôhelyek megôrzésével az állatok sokkal nagyobb kereskedelmi hasznot hajthatnak élve, mint elpusztítva.

Természetesen az érintett országok hatóságaival sem könnyű szót érteni. Harmadik világbeli, fejlôdô országokról van szó, ahol a legnagyobb gondot a lakosság súlyos alultápláltsága okoz. Ilyen válságos helyzetben mindig nehezebb meggyôzni a kormányokat arról, hogy az állatokra is fordítsanak kellô figyelmet. A prioritások csak ritkán találkoznak, annak ellenére, hogy most valóban arról van szó: örökre elveszíthetjük ezeket a gyönyörű állatokat, élôvilágunk fontos részét és az emberi evoluciós folyamat élô történelmét.