Emberi jogokat az emberszabásúaknak?!

A különböző állatvédelmi és állatjogi mozgalmak kibontakozásával a XX. század második felében létrejött egy olyan irányzat, melynek a mai napig sok követője és még több ellenzője akad, és ami heves vitákra ad okot még a magukat elkötelezett állatvédőknek tartók között is.

Az emberszabású majmok "emberi" jogaiért küzdő mozgalom úttörője Peter Singer, ausztrál filozófus-etikus, aki 1975-ben Animal Liberation címmel kiadott könyvével megteremtette a modern állatjogi aktivizmus alapjait.

"Az általam védett nézőpont az emberi és nem emberi állatokat tulajdonképpen egyazon erkölcsi alapra helyezi. Az emberek gyakran mondják gondolkodás nélkül, hogy bármely ember végtelenül értékesebb, mint akármelyik más állatfaj bármely egyede. Ez a nézőpont leginkább önös érdekeinkből és az ősi vallási tanításokból fakad, melyek inkább tartják szem előtt érdekeinket, mint az észérveket vagy a pártatlan erkölcsi vélekedést. Ahogy a rasszisták vagy a szexisták, a speciesizmus [lásd I. táblázat] követői azt mondják, hogy a csoportjukat másoktól elválasztó határvonal egyben az a határ, mely elkülöníti az értékesebb élőlényeket a többiektől." - írja Singer Richard A. Posner bírónak címzett levelében, melyben háláját fejezi ki a bíró nyilvános kiállásáért az emberszabású majmok jogi személyként való elismerésének ügyében tanusított kiállásáért.

A Great Ape Project

Embersovinizmus, speciesizmus A speciesizmus (vagy specizmus) fogalmát Richard D. Ryder pszichológus találta ki. Nagyon leegyszerűsítve annyit jelent, hogy úgy bánunk az állatokkal, mint ahogyan a rasszisták teszik azt egy más rasszhoz tartozóval, vagy például azok, akik lenézik a másik nemet. "Embersovinizmusnak nevezem azt a széles körben elterjedt diszkriminációt, amely a rasszizmus egy fajtája, és az ember más fajokkal szemben alkalmazza. Ebben az esetben is a külső jegyekre alapozott előítéletekről van szó. Ha a másik egyed külsőleg különbözik tőlünk, erkölcsi normáink nem vonatkoznak rá. A rasszizmust ma a legtöbb értelmes és jóérzésű ember elítéli - logikus volna, ha akkor is elítélné, amikor más fajok ellen irányul. Az embersoviniszta, a rasszista, sőt, a szexista szemlélet vagy számításba sem veszi, vagy alábecsüli a diszkrimináció és a diszkriminált közötti hasonlóságot, és önző módon nincs tekintettel a jogfosztottak érdekeire és szenvedésére." (Richard D. Ryder: A Tudomány áldozatai)

Singer 1993-ban megjelent könyve a The Great Ape Project: Equality Beyond Humanity indította el azt a nemzetközi mozgalmat, melyet Great Ape Project International, vagy rövidebb nevén csak GAP néven ismerhetnek az állatbarátok. A GAP "színeiben" küzd még Jane Goodall, a híres csimpánzkutató és Richard Dawkins, neves evolúciókutató biológus is. Harcukat az emberszabásúakkal való bánásmód igazságtalanságai ellen a nők, a homoszexuálisok, a szellemileg vagy fizikailag sérült emberek jogaiért való küzdelemhez hasonlítják.

A mozgalom célja, hogy az "egyenlők erkölcsi közösségét" kiterjessze és belefoglalja az emberen kívül a csimpánzokat, a törpecsinmpánzokat (vagy bonobókat), a gorillákat és az orangutánokat "erkölcsileg fontos jellemvonásaik" miatt.

A GAP azt szeretné, ha az emberszabásúakat azonnal áthelyeznék a tulajdon, illetve tárgy kategóriából a személy kategóriába és garantálnák nekik az élethez való jogot, a személyes szabadság védelmét és a kínzás tilalmát.
A GAP végcélja, hogy az ENSZ fogalmazza meg az Emberszabásúak Jogainak Nyilatkozatát, melyben az új-zélandi törvényben (lásd lejjebb) foglaltakon kívül az is szerepelne, hogy "törvényes eljárás nélkül" az emberszabású majmok nem börtönözhetők be.

A GAP legfontosabb érvei között szerepel az emberek és az emberszabásúak között lévő hasonlóság. Az emberszabásúak képesek felismerni magukat a tükörben, különböző egyéniségük, személyiségük van, kapcsolataik mély érzelmeken alapulhatnak, alapvető nyelvi és kommunikációs készséggel rendelkeznek és génállományuk 98,5%-ban azonos az emberével.

A mozgalomnak sok követője van és legalább annyit sikerült elérnie, hogy foglalkozzanak az üggyel. Több, mint egy tucat amerikai jogi egyetemen vezettek be külön állatjogi kurzusokat, köztük olyan neves iskolákban is, mint a Harvard, a Yale vagy a Georgetown.
Több, mint 30 jogi szakértő és ügyvéd foglalkozik főállásban, teljes munkaidőben a témával. Évente több millióan adakoznak olyan állatvédő szervezeteknek, melyek azért (is) küzdenek, hogy az állatokat alkotmányos jogok illessék meg.

Egyesek szerint az igazi eredményekre akkor kerül majd sor, amikor a jelenlegi jogi tanulókból munkába áll az ügyvédek és bírók új generációja, akiktől az állatjogi téma már nem lesz teljesen idegen.

Apróbb győzelmek azonban máris vannak. 1998-ban egy precedens értékű állatjogi ügyben a szövetségi fellebbviteli bíróság úgy döntött, hogy a long islandi (New York) állatkert egyik látogatójának joga van azt követelni az állatkerttől, hogy szerezzen be társat egy Barney nevű, magányos csimpánznak. (Az ügy végül nem zárult hepienddel, mert Barneyt lelőtték, miután megszökött ketrecéből és megharapott egy embert.)

A másik mérföldkő a mozgalom új-zélandi ágához (GAPENZ) kötődik, mely elérte, hogy 1999-ben a szigetországban betiltsák az emberszabásúakon való kísérletezést. Várhatóan Anglia és Hollandia is követi majd ezt az utat.
A törvénytervezetet a GAP 38 tudósa, filozófusa és jogásza dolgozta ki és az új törvény értelmében az emberszerű majmok (Hominoidea) egyedeit csak akkor szabad felhasználni kísérleti célra, ha az eredmény az adott egyedre vagy annak fajára releváns. Nem használhatók fel így például emberi betegségek elleni gyógyszerek kutatására vagy emberi fogyasztásra szánt termékek toxicitásának vizsgálatához. Korábban kizárólag az államnak volt joga közbelépni olyan esetekben, ahol nyilvánvalóan nem kezelték megfelelően, vagy kínozták az emberszabásúakat. A törvény érvénybe lépése után viszont bármely állampolgár megvédheti törvényes úton ezen állatok jogait.

"A tilalom fontos lépés, mely tulajdonképpen törvényes lerombolása az emberfélék családján belüli speciesizmusnak" - írja a GAPENZ aktivistája, Rowan Taylor az Animal Law c. negyedévenként megjelenő folyóiratban, melyet 45 önkéntes jogászhallgató szerkeszt.

A folyóiratnak fontos témája az emberszabásúak jogainak megvitatása és olyan neves jogászok is publikálnak benne, mint pl. Lawrence Tribe, a Harvard professzora és Al Gore egykori védője, aki a témával kapcsolatban fontos kérdéseket feszeget.
"Ha törvényben ismerjük el, hogy az állatok jogokat birtokolnak, az azt jelenti, hogy saját nevükben és saját jogaik alapján pert indíthatnak. Egy bántalmazott emberszabású majom például felperesként léphet fel."

A mozgalom legnagyobb ellenzői természetesen az állatkísérleteket pártoló gyógyszerkutatók, akik attól félnek, hogy a főemlősök után más állatfajok is olyan jogokat nyerhetnek, melyek lehetetlenné teszik az állatkísérleteket.

De ne feledjük: a törvény nem az emberek emberszabásúakkal szemben tanúsított etikus bánásmódját garantálja, csupán elsimeri az emberszabásúak bizonyos emberi jogait.

Miért pont az emberszabású majmok?

Az első és legfontosabb kérdés az állati jogokkal kapcsolatban az, hogy miért illetné meg az emberszabású majmokat több jog, mint bármely más állatot.

A mozgalom egyes pártolói szerint a határvonalat azon fajok között kell meghúzni, melyek egyedei képesek "felismerni magukat". Ez, mai tudásunk szerint kizárólag az emberszabásúakra és a delfinekre jellemző.

Singer szerint az emberszabásúaknak nem csupán azért kell emberi jogokat adnunk, mert képesek kifejezni érzelmeiket, fájdalmukat vagy nemtetszésüket, hanem mindenek előtt azért, mert "rendkívül magas fokú önismeretről" tesznek tanuságot.
"Nincs semmilyen bizonyítékunk, mely arra utalna, hogy pl. egy patkánynak van önismerete" - írja Singer.

Ezzel azonban nem minden állatjogi aktivista ért egyet. Singert többen támadják "intelligencizmusa" miatt, vagyis azért, mert bár a speciesizmust elutasítja, elfogultan és aránytalanul nagy figyelmet szentel az emberszerű (Hominoidea) állatoknak.

Bill Davis ügyvéd szerint Singer álláspontja nagyon hasonló ahhoz, mint amikor az 1700-as években a fekete rabszolgákat és a bennszülött amerikaiakat a törvény szerint nem illette meg az "ember" elnevezés. Ehhez hasonlóan szerinte napjainkban az egyik vezető állatjogi aktivista (Singer) gyakorlatilag nem sorolja az "állat" kategóriába a nyulakat, egereket, kutyákat, madarakat, vagy más, az emberszabású majmokhoz viszonítva unintelligens lényeket. Davis hiányolja a lelkesedést a "baktériumoktól és csigáktól a disznók és elefántok" jogaiig.

Mások azért támadják a Singer neve által fémjelzett mozgalmat, mert szerintük "az egyetlen faj, ami az állatvédő aktivistáknál egyhangúlag kegyvesztett, az az ember."

"Sokan tiltakoznak a legszörnyűbb emberi bűnöket elkövetők törvényes kivégzése ellen, miközben vígan eltűrik, hogy viszonylag kis kárt okozó állatokat minden teketória nélkül agyonlőjenek. Sőt, ártalmatlan fajok egyedeit a puszta szórakozás kedvéért gyilkolják. Az emberi magzat nagyobb jogvédelemben részesül, mint egy felnőtt csimpánz. Pedig a csimpánz érez és gondolkodik, sőt, újabb kísérletek tanusága szerint, képes lehet az emberi beszéd bizonyos fokú elsajátítására is. Az emberi magzat csak azért élvez kiváltságokat és jogokat, mert a mi fajunkhoz tartozik. Nem tudom, hogy létezik-e olyan logika, amelynek alapján a rasszizmus vagy az embersovinizmus elfogadható, de azt tudom, hogy az evolucionista biológia számára elfogadhatatlan." Richard Dawkins, biológus

Singernek valóban vannak meghökkentő gondolatai, melyek komoly ellenérzést váltanak ki a társadalom nagy részéből. Ezek azok az eszmék, melyek a magatehetetlen (kómában fekvő, öntudatlan halálos beteg idős vagy csecsemő, stb.) jogait vitatják.

"Azt gondolom, nem ruházhatunk fel minden embert egyenlő jogokkal az életre. Az élethez való jog, amit te vagy én birtoklunk, nem ugyanaz, mint mondjuk egy anencephalitises [agy nélkül fejlődött - a szerk.] magzaté" - írja Singer.

Ez az érvelés még a legegyüttérzőbb állatjogi szakértőket is aggasztja. Megfordítva a dolgokat azonban már nem tűnik olyan meglepőnek, ha azt mondjuk: mivel a csimpánz és egy értelmi fogyatékos kisgyerek nagyjából hasonló képességekkel rendelkezik, ha megtagadunk a csimpánztól bizonyos jogokat, meg kellene azt tagadnunk a fogyatékos gyermektől is.

Jogi problémák

Az embereket a legtöbb szabad országban speciális jogok illetik meg. Ilyenek a szólásszabadság, a vallásszabadság, a munkához és magánélethez való jog, és még sorolhatnánk. Hogyan alkalmazhatnánk ezeket a főemlősökre?

A jogokkal együtt jár a felelősség. Az élethez való jog megszüntetése, vagyis a gyilkosság esetében a bűnös félnek felelősnek, beszámíthatónak kell lennie. De hogyan lehet felelős egy állat a tetteiért? Ha egy gorilla "gyilkosságot" követ el saját fajtársa vagy egy ember ellen, ítélhető-e halálbüntetésre?
Kevés józan ember van, aki korlátok nélküli szabadságot biztosítana az erős és általában vad emberszabásúaknak. Ha egy szabadon élő csimpánz elcsór egy piknikkosarat a parkban, börtönbüntetés vár rá?

"Az ember zoológiai szempontból a többi majomfajjal együtt a főemlősök rendjébe tartozik, és bár nincsenek hitelesített beszámolók az ember és valamelyik főemlős sikeres kereszteződéséről, ennek elméleti lehetősége fennáll. Ha ilyen kereszteződés létrejönne, a bürökrácia fejreállna! Meg kell-e adni a majomember utódának mindazokat a jogokat, amelyek egy jóléti állam polgárait megilletik? Kapna-e a majomanya segélyt és egyéb ingyenes juttatásokat? Előírná-e a törvény a gyerek beiskolázását és ha nagykorúvá válik, lenne-e szavazati joga? Ez az eset olyan erkölcsi és jogi kalamajkával járna, amely felülmúlná a zoológiai meglepetést, hiszen a főemlős fajok között már számos kereszteződést jegyeztek fel; a hibrid megszületése kétségkívül rávilágítana a jelenlegi embersoviniszta erkölcsiség képtelen voltára." (Richard D. Ryder: A Tudomány áldozatai) (Kép: Darwin karikatúrája)

A legnagyobb különbség a mozgalom ellenzői szerint a szellemi képességekben van. Egy emberszabású majom nem ismeri fel tudatosan, mi a jó és a rossz. Követhetnek jó illetve rossz magatartásmintát, de pusztán azért, mert megtanították nekik, nem azért, mert felfogják, erkölcsileg helyes-e vagy helytelen. Erre pedig, hogy csak egy hétköznapi példát mondjunk, kutyáink és macskáink is képesek; ha egy bizonyos tettükért többször megszidjuk őket, tudni fogják, hogy nem járnak jól, ha legközelebb megismétlik.

Hogy mi a mozgalom lényege, azt talán Jane Goodall fogalmazta meg legjobban. Szerinte a GAP egy "jó kiindulópont."
"A genetikai hasonlóság azt jelenti, hogy sajátos rokonságban vagyunk az emberszabású majmokkal; egy evolúciós ösvényen osztozunk. A döntő érv, amikor jogokat akarunk adni nem emberi élőlényeknek ebben a kérdésben rejlik: éreznek ezek az élőlények? A GAP nem az emberi jogokról szól, hanem arról, hogy terjesszünk ki más fajokra bizonyos alapvető jogokat, melyeket az emberi fajra már kiterjesztettünk. Terjesszük ki a szánalom körét, mindenek előtt legközelebbi élő rokonainkra."

Kapcsolódó cikkünk:
Egy kis filozofálás az állatkísérletek erkölcsi és etikai dilemmáiról