Harc az arrau-teknős túléléséért

Dél-Amerika egyik legnagyobb édesvízi teknőse, az arrau-teknős (Podocnemis expansa) az elmúlt évtizedek tojásfosztogatóinak köszönhetően egyre kisebb számban található meg a kontinensen és napjainkban már a kihalás fenyegeti.

A venezuelai természetvédők kétségbeesett harcot vívnak a faj megmentéséért. Minden évben összegyűjtik a vadonból a frissen kikelt, tenyérnyi teknősöket és fogságban nevelik fel őket, amíg elérik végleges, 70-80 cm-es páncélhosszukat és visszaengedhetők a természetbe. A 40 kg-osra is megnövő nőstények akár 100 tojást is rakhatnak, mégsem biztosított a faj fennmaradása.

Az arrau-teknősöket néhány évszázaddal ezelőtt még csak az indiánok ritkították elsősorban húsukért és tojásaikért. Az Orinoco és az Amazonas partján az őslakosok minden évben összegyűltek és több millió teknőstojást szedtek össze, hogy étolajat készítsenek belőlük. Ez azonban korántsem lett volna elég, hogy a fajt a kihalás szélére sodorja, ha nem bukkantak volna fel a feketekereskedők, akik nagy mennyiségben felvásárolták az olcsó étolajat és arra ösztönözték a helyieket, hogy minden évben jóval több tojást szedjenek össze, mint amennyire szükségük van.

Az arrau-teknősök száma így vészesen lecsökkent és annak ellenére, hogy 1960 óta védettek, a helyiek még mindig előszeretettel fogyasztják a tojásokat, az újszülötteket és a felnőtt állatokat is. A tilalom ellenére a piacokon közel 100 dollár értékben még mindig lehet arrau-teknőst vásárolni. A nélkülöző emberek egy része pedig egyszerűen csak lemegy a folyóra és fog magának teknőst, hogy legyen mit ennie.

A 19. században Alexander Humbolt, természetkutató és utazó még legalább 300 ezerre becsülte a felnőtt nőstények számát; ma mindössze 1000 körül van a tojásukat a kis szigetek vagy az Orinoco partjain lerakó nőstények száma.

A FUDECI, Venezuela Tudományos Fejlesztési Alapítványa már több, mint egy évtizede végzi intenzíven a teknősök mentését. Minden évben biológusok, ökológusok és kormányhivatalnokok (!) vonulnak a terepre, hogy több ezer újszülött, pénzérme nagyságú bébiteknőst gyűjtsenek be a folyóból és a közeli "nevelőintézetbe" szállítsák őket, ahol egy év alatt megerősödnek majd és így megnőnek túlélési esélyeik is.

A szabadon engedésre az Orinoco egy napsütötte kis szigetén, valahol a dzsungel borította Apure és Bolívar között kerül sor Venezuela délnyugati részén; ekkor a teknősök páncélja már kb. 12 centi átmérőjű és egy sor ragadozó hal már nem képes elkapni őket.

A venezuelai kormány által finanszírozott, caracasi székhelyű FUDECI már több, mint 120 000 arrau-teknőst engedett szabadon több, mint egy évtizedes működése óta. Tavaly áprilisban 16 ezer kis teknős hagyhatta el a telepet, jövőre pedig már 50 000 példány szabadon engedését tervezik.
A kormány abban reménykedik, hogy a projektnek köszönhetően előbb-utóbb az arrau-teknős lekerül a veszélyeztetett fajok listájáról.

Azt, hogy a projekt mennyire sikeres, tulajdonképpen csak három-négy év múlva tudjuk majd meg, az arrau-teknősök ugyanis 15 éves korukra lesznek ivarérettek; így még évekbe tellik, mire az első szabadon engedett csoport szaporodni fog és bebizonyosodhat a program sikere.

(A teknősőről és a projektről bővebben itt olvashatsz spanyolul.)

Kapcsolódó cikkeink:
Mentőöv a veszélyeztetett tengeri teknősöknek
Mocsári teknősök a Naplás-tavon
Felhívás a WWF Magyarország Mocsári Teknős Védelmi Programjában való részvételre
Utat tévesztettek a bébiteknősök
Texasi olajfúrás veszélyezteti a teknősöket
Eltűnt a teknős-sztár
Veszélyben a kérgesteknős
A pápához fordulnak a teknősvédők
Több évvel az olaj után, az ember még mindig veszélyt jelent a Galápagos-szigetekre
A ritka teknős most megmenekült... na és a többiek?
Vegyél részt a WWF Magyarország Mocsári Teknős Védelmi Programjában
Egyre kevesebb a tojásrakó teknős
Tűz a teknősparkban
Teknősmészárlás Indonéziában
Megették a teknős-sztárt
Veszélyben a tengeri teknősök
Megbírságolták a teknőscsempészeket
Ritka teknősök - teknősmentés Spanyolországban
Gyors kocsik - lassú teknősök