|
Képes Géza fordítása Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal, s fakó gyékényen, suta szalmakunyhóban hét piros kölyköt fiadzott a kutya. Nyelvével fésülgette őket, ki nem ment volna percre sem; ott mókázott, s meleg hasából habos tej csurrant édesen. S hogy leragadt a nap szeme, s elcsitult a baromfihad: jött a gazda, zsákba kötötte mind a hét kis kutyafiat. Nyomába loholt a kutya - elmaradoztak a hegyek... A páncéltalan víztükör fázón, sokáig remegett. A amint gyötörten hazaért, nyaldosva izzadt oldalát: egyik kölykének nézte a holdat, mit ringattak a fák. A szikrázó űrbe meredt, szimmantott és nyítt és nyögött, de a vékony hold is lecsúszott, eltűnt egy kék halom mögött. S mint akinek kenyér helyett kötődő kéz követ hajít: hullatni kezdte lassan a hóba szeme arany csillagait...
|
|
Impresszum, hirdetési feltételek