Hét hónap egyedül...

Szmöre - gazdi nélkül, de még bizakodva

Hét hónap gazdi nélkül egy kutyának szenvedés. Hét hónappal ezelőtt, tavaly szeptember 25-én Szmöre kiköltözött a MiniMenhelyre. Addig egy nagy állatvédő szervezet gondoskodott róla, ám hirtelen úgy döntöttek: elaltatják.

Pedig Szmöre nem esélytelen kutya: nem beteg, nem csúnya, nem fekete és nem öreg - mert az olyan kutyák aztán (ki érti?) a "kutyának sem kellenek". Szmöre gyönyörű, ereje teljében lévő, 1,5-2 éves szépség, aki minden jó tulajdonsága ellenére nem sok jót kapott az élettől.

Az első napokban jól megvolt a menhelyen, aztán egyre szomorúbb és letargikusabb lett. Elkezdett fogyni és hiába halmoztuk el a legfinomabb falatokkal, nem evett, csak fogyott és fogyott, végül már csont és bőr volt. Nyilvánvalóvá vált, hogy nem bírja az ember nélküli életet: neki GAZDI kell.

Szmöre soványan...

Mindent megpróbáltunk, míg végül egyik önkéntesünk ideiglenesen magához vette és ezzel szó szerint megmentette az életét. Több hét kellett ahhoz, hogy Szmöre kinyíljon és étvágya visszatérjen, de ideiglenes helyén a házat nemsokára eladják és ő újra fedél nélkül marad.

Szmörének nincs gazdija. Hiába várja, hogy valaki megszeresse őt, hogy valaki hazavigye, hogy valakinek hű társa lehessen egy életen át. Pedig Szmöre szép, okos, jólnevelt, életvidám kedves kan kutyus, aki ráadásul jó házőrző is, de kertben és lakásban is egyaránt tartható. Más kutyákkal is jól kijön, ismeri az alapvető parancsszavakat, szépen sétál, tömegközlekedési eszközön is tud utazni - egyszóval ő az ideális kutya.

Vigyél haza!

Nemsokára azonban fedél nélkül marad és nem lesz más választásunk, minthogy visszavigyük a menhelyre, ahol a bánattól szép csendben elfogy majd, eltűnik a fény a szeméből, a csillogás a bundájáról; nem játszik, nem nevet többet. A menhely lesz neki a végállomás.

Ha társra, barátra vágysz, ha esténként egyedül vagy és hiányzik egy meleg szempár, ha nincs aki elkísérjen a kirándulásokra, sétákra, gondolj arra, hogy Szmöre talán pont Rád vár, talán ti vagytok az igaziak egymásnak! Szépítsd meg az életét, hogy a tied is megszépülhessen!

Szmöréért jelentkezni lehet a 30/617-79-17-es számon vagy a raggi@minimenhely.hu címen.
MiniMenhely

További állattörténetek:

Cafi kutya
Nagyon hideg volt. Fáztam. Borzasztóan fáztam és nagyon éhes voltam. Hetek óta nem ettem rendesen, csak amit nagy ritkán odavetett valaki elém, vagy amit a szemétben találtam. Már persze, ha nem vették el tőlem. Mert nagyon féltem mindenkitől.

Bocsánat, hogy sorsára hagytam a kutyám...
Bent ültem az irodában, körülöttem kutyák és macskák. Épp egymással versengve igyekeztek felkapaszkodni az ölembe, amikor megszólalt a telefon.
-Halló, kivel beszélek? -Jónapot....Nem, nem ismer. A nevem nem fontos, én csak..már egy ideje próbálom hívni magukat. Bocsánatot akartam kérni. -Bocsánatot? - kérdeztem megrökönyödve. -Igen, bocsánatot; bocsássanak meg, amiért sorsára hagytam a kutyám.

Persephone elment...
Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok. Megállok az út szélén egy sérült állatnál, csupasz kezem a tátongó sebbe nyomom, hogy elállítsam a zubogó vért. Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok. Fegyver torkolata előtt állok és egy megláncolt kutya életéért könyörgök; egy kutyáért, akiről a "gazdája" azt hiszi, az ő tulajdona és úgy használhatja ki, ahogy neki tetszik.

Kölyöksors
Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt és sötét, és az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, aki sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak.

Illawarra és az öt sziget
Három harcos élt messze kint egy kis szigeten az óceánon. Már régota ott éltek és mivel ez egy kis sziget volt, az étel kezdett elfogyni. A nagy probléma az volt, hogy csak egy csónakjuk volt. Úgy hivták őket, hogy Whale (vagyis Bálna), Koala és Starfish (Tengeri csillag).

Kutyák, macskák, barátságok
Már kiskoromban nagy figyelmet fordítottam az állatvilágra, és mivel akkoriban csak egy kertvárosi házikó jelentette a nagy kalandot, hát onnét gyűjtöttem tapasztalatokat a háziállatok fellelhető táborából.

Lex története
Történetünk Csepelen játszódott 1996 táján... Itt jelent meg egy napon ő, az "ordas" színű, egy évesnél is fiatalabb német juhász keverék kan kutya. Elveszett, vagy kidobták, senki sem tudta. Utolsó helyén, egy kislánynál még egy napot sem tölthetett: a szülei nem engedték, hogy befogadja, ezért újra az utcára került.

Szergej Jeszenyin: A kutya (Képes Géza fordítása)
Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.

Az új gazdi
Szóval az úgy kezdődött, hogy van nekem Drazsé, a vadászgörény. Köztudott, hogy Ő ragadozó állat. Gondoltan egy merészet és elhatároztam, hogy veszek neki egy egeret. Megenni....

Hazaértem!
Az életem csodálatosan indult. Igazán jó helyre pottyantott a gólya. Csodálatos babakorom volt. A tesókkal és a mamával egy boldog nagy család tagjai voltunk. A folytatással sem volt gond, elkerültem egy másik családhoz, ahol szerettek, igaz csak egyedül voltam négylábú, de perben, haragban nem álltam senkivel.

A szeretet fája...
Prézli kutya sokáig volt a Minimenhely lakója. Én vittem oda attól az orvostól, ahova agyvérzése után került. Csak annyit tudtunk róla: félig lebénult, de már sokkal jobban van, szinte kutya baja...

Tovább a teljes tartalomhoz