A szeretet fája...

Prézli kutya sokáig volt a Minimenhely lakója. Én vittem oda attól az orvostól, ahova agyvérzése után került. Csak annyit tudtunk róla: félig lebénult, de már sokkal jobban van, szinte kutya baja...

Az autóban rendkívül nyugodt volt, csak ült az első ülésen, és elviselte azt az átláthatatlan bizonytalanságot, hogy ez az idegen személy megint milyen idegen helyre viheti Őt.

Egy nagy kennel jutott lakhelyéül, árnyékos és napsütéses, külön házzal, játékokkal, bőséges élelemmel. Mindene megvolt, amit tudhattunk adni. De folyamatosan cserélődtek mellőle a kutyatársak, mind gazdihoz kerültek, csak ő maradt még mindig ugyanott.

Az idők folyamán megkedveltem őt, sőt a kedvencem lett. Talán azért, mert valamiért kiválasztott, és hozzám akart tartozni. Én hogy hetente egyszer kimentem dolgozni, nem lehettem valami álomgazdi, de meghatott közeledtemre felcsattanó visszafojtott különös ugatása, és öröme. Igyekeztem minél többször kiengedni a középső szabad területre, ahol gondfeletten szaladgált.

Az állatok világnapján is szinte peckesen sétált a felvonulók között, élvezhette a sokszínű kavalkádot, a kutyák közelségét, és talán a kis kék nyakkendőjét is...

Természetes volt, hogy a sokat váratott gazdijelölt megjelentekor én vigyem el Prézlit.

Az egyedülálló öreg néni - akihez került - szerette a kutyát, az ebédjéből Neki is jutott mindig, meleg szobában alhatott saját puha szőnyegén, és a nagy udvaron rohangálhatott a szomszéd kutyával közösen.

Örültünk, nagyon. Úgy gondoltuk, hogy az öregecske, kitett kutyának végül jó lakhely juthatott élete hátralévő részében...
Csak azt nem tudtuk, hogy 1-2 napon belül Prézlinek komoly panaszai lesznek, folyamatosan bepisil, töménytelen mennyiségű vizet iszik, és elkezdi hullatni a szőrét...

Az orvosi vizsgálatok megállapították, hogy veseelégtelensége az utolsó stádiumban van. Még két hétig vittük többen orvoshoz, aztán végül kénytelenül, sokak tanácsára rászántunk magunkat a végleges lépésre. Benn az orvosnál mindvégig mellette maradtunk...

Aztán végül Prézli hazament. Énhozzám haza, és csak egy éjszakát töltött ott. Másnap kivittem a közeli erdőbe és a kedvenc fám alá eltemettem a kutyámat.

Prézli talán most ezt üzenhetné:

De jó volt köztetek
És hogy eljött az utolsó telem
Maradtam volna még
Ott, hol oly sok gazdim lett hirtelen
Nem tudom most mi lesz veletek
Kik elkísértetek, csak azt üzenhetem
Alszom már, de az ébrenlétben szerettek!

Cafi kutya
Nagyon hideg volt. Fáztam. Borzasztóan fáztam és nagyon éhes voltam. Hetek óta nem ettem rendesen, csak amit nagy ritkán odavetett valaki elém, vagy amit a szemétben találtam. Már persze, ha nem vették el tőlem. Mert nagyon féltem mindenkitől.

Bocsánat, hogy sorsára hagytam a kutyám...
Bent ültem az irodában, körülöttem kutyák és macskák. Épp egymással versengve igyekeztek felkapaszkodni az ölembe, amikor megszólalt a telefon.
-Halló, kivel beszélek? -Jónapot....Nem, nem ismer. A nevem nem fontos, én csak..már egy ideje próbálom hívni magukat. Bocsánatot akartam kérni. -Bocsánatot? - kérdeztem megrökönyödve. -Igen, bocsánatot; bocsássanak meg, amiért sorsára hagytam a kutyám.

Persephone elment...
Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok. Megállok az út szélén egy sérült állatnál, csupasz kezem a tátongó sebbe nyomom, hogy elállítsam a zubogó vért. Állatmentő vagyok. Edzett acélból vagyok. Fegyver torkolata előtt állok és egy megláncolt kutya életéért könyörgök; egy kutyáért, akiről a "gazdája" azt hiszi, az ő tulajdona és úgy használhatja ki, ahogy neki tetszik.

Kölyöksors
Nem igazán emlékszem a helyre, ahol születtem. Szűk volt és sötét, és az emberek sohasem játszottak velünk. Emlékszem Anyura és az ő puha bundájára, aki sajnos gyakran beteg volt és sovány. Alig tudott tejet adni nekem, a bátyáimnak és a húgaimnak.

Illawarra és az öt sziget
Három harcos élt messze kint egy kis szigeten az óceánon. Már régota ott éltek és mivel ez egy kis sziget volt, az étel kezdett elfogyni. A nagy probléma az volt, hogy csak egy csónakjuk volt. Úgy hivták őket, hogy Whale (vagyis Bálna), Koala és Starfish (Tengeri csillag).

Kutyák, macskák, barátságok
Már kiskoromban nagy figyelmet fordítottam az állatvilágra, és mivel akkoriban csak egy kertvárosi házikó jelentette a nagy kalandot, hát onnét gyűjtöttem tapasztalatokat a háziállatok fellelhető táborából.

Lex története
Történetünk Csepelen játszódott 1996 táján... Itt jelent meg egy napon ő, az "ordas" színű, egy évesnél is fiatalabb német juhász keverék kan kutya. Elveszett, vagy kidobták, senki sem tudta. Utolsó helyén, egy kislánynál még egy napot sem tölthetett: a szülei nem engedték, hogy befogadja, ezért újra az utcára került.

Szergej Jeszenyin: A kutya (Képes Géza fordítása)
Mint tűzvirág, elnyílt a hajnal,
s fakó gyékényen, suta
szalmakunyhóban hét piros
kölyköt fiadzott a kutya.

Az új gazdi
Szóval az úgy kezdődött, hogy van nekem Drazsé, a vadászgörény. Köztudott, hogy Ő ragadozó állat. Gondoltan egy merészet és elhatároztam, hogy veszek neki egy egeret. Megenni....

Hazaértem!
Az életem csodálatosan indult. Igazán jó helyre pottyantott a gólya. Csodálatos babakorom volt. A tesókkal és a mamával egy boldog nagy család tagjai voltunk. A folytatással sem volt gond, elkerültem egy másik családhoz, ahol szerettek, igaz csak egyedül voltam négylábú, de perben, haragban nem álltam senkivel.

Tovább a teljes tartalomhoz