Keresztbe tesz az olajvállalatoknak az alaszkai felmelegedés

Már a sarki hideg sem a régi - legalábbis erről panaszkodnak az olajvállalatok, melyek a kemény fagy nélkül képtelenek a nehéz berendezéseket a helyszínre vontatni és kitermelni a fekete aranyat az alaszkai tundrán.

Az elmúlt években az olajfúrás mindig novemberben kezdődött. Most januárig kell várni, hogy a jég elég vastag legyen.
A 70-es években elegendő hó és jég volt ahhoz, hogy több, mint 200 napig biztonságosan lehessen utazni a tundrán - ma fele ennyi idő áll csupán rendelkezésre.

A környezetvédők aggódnak, mert, bár a Bush-kormány ígéretet tett rá, hogy az alaszkai Arctic National Wildlife Refuge természetvédelmi területein csak télen engedélyezi az olajfúrást, az olajvállalatok - tekintettel a tél első felének enyhe voltára - most azt szeretnék, ha meghosszabbíthatnák a tavaszi hónapokkal a fúrásra engedélyezett periódust.

Az alaszkai telek átlagosan legalább 8 Fahrenheit fokkal enyhültek a 60-as évek közepe óta, és a melegedésnek súlyos és visszafordíthatatlan következményei vannak.
A bálnák és a vándormadarak tavasszal a szokásosnál korábban bukkannak fel, a partvonalat pedig kevesebb jég szegélyezi, így a viharok nagyobb erővel sújtják a partot, elősegítve az eróziót. A helyiek a saját bőrükön is tapasztalhatják a melegedést; például egyre több jégbarlang omlik be a meleg miatt és egyre több út lesz járhatatlan.

A melegedés olyan mértékű, hogy az USA Energetikai Hivatala új közlekedési standardot készíttet a tundrai közlekedés szabályairól.
Az államban régebben 6 inch hóra és a földben egy láb mély fagyra volt szükség, hogy a teherjárművek közlekedését engedélyezzék. Ennyi elegendő volt ahhoz, hogy a nehéz felszerelések ne károsíthassák a törékeny tundrát, de a jelen körülmények között ez a szabály túl általánosnak bizonyult. Mostantól sokkal precízebben kénytelenek meghatározni, mikor elég ellenálló a tundra ahhoz, hogy megindulhasson a fúrás.

Az új standard felállításához sokkal több faktort fognak figyelembe venni, mint korábban. A hó mélységét, a hóréteg sűrűségét, a talaj keménységét, a növényzet típusát és a környezet levegőhőmérsékletét is feldolgozó új modell 2004 végétől lép majd érvénybe.

A környezetvédők ellenzik az új standardot, melynek bevezetése egyet jelenthetne az olajfúrási szezon meghosszabbításával.
Az olajvállalatok más módszerekkel is próbálkoznak, hogy többet fúrhassanak a sarki területeken. Ilyen a jégpadok leszigetelése vagy a könnyített, cölöpökön álló fúrótornyok alkalmazása.

Bármilyen eljárást alkalmaznak is, a környezetvédők szerint az olajkitermelésnek mindenképpen hosszú távú káros hatásai lesznek a természetben. Ha az élőhelyeket károsító utak, felszállópályák, a levegőszennyezés és a zaj mellett még a tavaszi olajfúrásokat is engedélyezik, az károsan fogja befolyásolni a borjakat nevelő szarvasokat, a költő vándormadarakat és a többi vadon élő állatot.